Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

ügyeinek királyi igazgatója (regius causarum politico-fundationalium director) jelentéseit minden formaság mellőzésével közvetlenül, saját aláírásával küldje a helytartótanácshoz s közvetlenül vegye kezéhez a helytartótanács rendelkezéseit. 1795-ben pedig a helytartótanács és a kancellária véleményét meghallgatva két igazgatósági ügyészt, egy regesztrátort, egy jegyzőkönyvvezetőt (ez egyúttal kiadó is) és két írnokot nevezett ki a közalapítványi igazgató mellé. A közalapítványi ügyigazgatóság székhelyéül Pestet jelölték ki, alkalmazottait a tanulmányi és vallásalapból fizették. (Ez alapok hozzájárulása a királyi jogügyigazgatóság kiadásaihoz természetesen megszűnt.) 1795-től kezdve tehát a közvetlenül a helytartótanácsnak alárendelt közalapítványi ügyigazgatóság intézte az alapok jogi ügyeit; munkájában segítségére voltak a vallási és tanulmányi alap vidéki ügyészei (fundi religionarii et studiorum fiscales), akik az 1794-ben az alapok igazgatására szervezett kerületekben (I. a „Dep. fundi studiorum" ismertetését) működtek. (Számuk 20—30 között váltakozott.) Az alapokkal kapcsolatos perekben azonban felperesként, ill. alperesként a helytartótanács kívánságának megfelelően névleg továbbra is a fiskus, vagyis a királyi jogügyigazgató szerepelt, mert ez soronkívüliséget, illetékmentességet és különleges figyelmet biztosított e pörök számára a bíróságokon. A közalapítványi ügyigazgatóság 1850-ig állott fenn. Ekkor megszüntették, s feladatainak intézését ismét a királyi jogügyigazgatóság vette át; majd 1854-től kezdve a pénzügyi igazgatóságok (Finanz Procuraturs Abtheilung-ok) látták el a teendőit. 1866-ban azután újra megszervezték a közalapítványi ügyigazgatóságot, s 1867-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztérium alá rendelték. A közalapítványi ügyigazgatóság 1795-ben történt felállításakor a királyi jogügyigazgatóság iratai közül kiválasztották a feloszlatott jezsuita rend, ill. 1780-tól a tanulmányi alap, valamint a II. József uralkodása alatt feloszlatott rendek, ill. a vallásalap javainak jogi ügyeire vonatkozó iratokat s átadták az új hivatalnak. Ugyanígy 1850 után is kiválasztották az alapokra vonatkozó iratokat a királyi jogügyigazgatóság, ill. a pesti pénzügyigazgatóság irattárából. A közalapítvány ügyigazgatóság irattára tehát 1773-tól kezdve folyamatosan magában foglalta a közalapítványok jogi ügyeire vonatkozó iratokat. A közalapítványi ügyigazgatóság irattárát — amelybe a vidéki tanulmányi és vallásalapi ügyészeknek is nagy mennyiségű iratanyaga volt belekeverve — 1925-ben szállították be az Országos Levéltárba, teljesen felbomlott állapotban és részben hiányosan is. Itt akkor megindult a rendezése s az 1850-ig terjedő iratanyag jelentős részét kiválasztották és rendezték. Az 1850ig terjedő iratok egy része és az 1850-től 1866-ig, az ügyigazgatóság újbóli megszervezéséig terjedő iratok zöme azonban ma is rendezetlen állapotban, a vidéki ügyészek irataival összekeveredve fekszik a helytartótanácsi levéltárban. (Az ismertetés elején levő szerkezeti áttekintésben megadott mennyiségi adatok természetesen csak a már kiválasztott és rendezett anyagra vonatkoznak.) A visszaállított közalapítványi ügyigazgatóság irattára pedig, amelyet szintén az Országos Levéltárban, de a polgári kori központi kormányhatóságok levéltárai között őriztek, 1956-ban elpusztult. Az előbbiek szerint tehát a közalapítványi ügyigazgatóság fennmaradt