Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

jelentést kellett benyújtani a végzett munkáról, melyhez — igazolásként az eltelt idő felhasználásáról — mellékelték a kiszállás alatt vezetett munkanaplót. Az igazgatónak gondoskodni kellett arról, hogy a kiküldetésbe menő mérnökök a szükséges műszereket vagy iratokat nyugta ellenében magukkal vigyék és hogy visszaérkezésük után az elvitt tárgyakkal elszámoljanak. Az igazgatóság minden év decemberében a hatóságoktól érkezett megbízásokról, a vidéki mérnökök jelentései alapján azok munkáiról és általában minden építkezési feladatról, akár befejeződött, akár folyamatban volt, részletes beszámolót készített a kamarának és a helytartótanácsnak. Ugyanakkor — az előírt formula szerint — elkészítették a következő évre javasolt munkálatok tervezetét is, hogy a legfelsőbb jóváhagyást időben megkaphassák. A tervezet elkészítésénél figyelembe kellett venni az esetleges rendkívüli munkákat is. Mellékelni kellett továbbá a javasolt munkák költségelőirányzatát. A felemelt sóáralap felhasználásáról minden katonai év elteltével a kamarához terjesztették fel az elszámolást. Tél folyamán a belső hivatali munkákat úgy kellett végezni, hogy a tavasz beálltával az építkezéseket megkezdhessék. A hivatal^ berendezéséről és műszereiről az anyagszertáros vezetett nyilvántartást. Ő is minden katonai év elteltével számadást tett a kamarának az őrizetére bízott felszerelésekről. Új műszerek vagy egyéb hivatali berendezések vásárlását a kamara engedélyezte. Az igazgató távollétében építészeti ügyekben az építész, vízműi, valamint út- és hídépítési kérdésekben pedig a segédigazgató vezette az igazgatóságot. Az iratokat is ők írták alá, feltüntetve, hogy ,,in Abwesenheit" vagy „wegen Unpásslichkeit desDirektors". 1807-től kezdve két, 1816-tól pedig három segédigazgató helyettesítette távollét vagy betegeskedés esetén az igazgatót. Az építészeti igazgatóság vezetőjének jelentős szerepe volt a műszaki tisztviselők kiválasztásában. Ez nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a kinevezések és előléptetések alkalmával az igazgató véleményét mindig figyelembe vették, hanem abban is, hogy már az egyetemen kiválaszthatta a tehetséges mérnökjelölteket. Még 1785-ben rendelték el, hogy a hajózási igazgató a szigorló mér* nökök vizsgájánál legyen jelen. A rendes megyei vagy kamarai mérnökök mellé két évi tanulásra beosztott gyakorló mérnökök célszerű foglalkoztatásának a biztosítása szintén az igazgató kötelessége volt. Ugyancsák a jó mérnökképzés előmozdítása érdekében az egyetemen tanuló mérnökhallgatókat is lehetett alkalmazni az igazgatóságnál — különösen a vízműi tárgyakban — rajzok másolásához és a kiszállásra küldött mérnökök mellett. A pesti rajziskolától a helytartótanácshoz felterjesztett mintarajzdarabokat az építészeti igazgatóságon bírálták el, és az eredményt írásban jelentették a helytartótanácsnak. Az igazgató kötelessége volt őrködni a hivatal Belső rendje és munkája fölött. A tisztviselők csak a kamara vagy helytartótanács engedélyével maradhattak távol munkahelyüktől, mehettek szabadságra. Szigorúan tiltották az utasítások, hogy mesteremberektől vagy szállítóktól ajándékokat fogadjanak el. Magánvállalkozásokban sem volt szabad részt venniük. Privát munkát csak felsőbb engedéllyel végezhettek. Az igazgatóság egyes osztályainak a munkaköre 1788-tól kezdve, részben az ország gazdasági élete, részben pedig a technika fejlődése következtében állandóan bővült. Kezdetben — mint már erre utaltunk — az igazgatóság-