Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

Az építészeti igazgatóság feladata — mondja az utasítás — Magyarországon és a hozzá kapcsolt részekben az udvari, kamarai, állami kezelésben levő alapítványi, megyei és szabad királyi városi építkezések vezetése, tekintettel az építési módra és stílusra. Építkezés alatt az út- és hídépítéseket, az állami folyószabályozásokat és csatornázásokat is értették. Az igazgatóságot, az igazgató vezette, akinek a többi tisztviselő tartozott engedelmeskedni, vele egyetértésben dolgozni és utasításait végrehajtani. A felsőbb hatóságoktól érkező megbízásokat vagy az igazgató maga végezte el, vagy a kérdés legjobb műértőjének adta át. Az elkészült munkálatokat elbírálta, ha kellett kijavította és aláírva elküldte a megbízó hatóságnak. Különösen ügyelni kellett arra, hogy a rajzokat úgy készítsék, hogy az építésvezetők minden nehézség nélkül megérthessék. Az építkezései tervekhez költségvetéseket is mellékeltek, mit a számvevőségen vizsgáltak felül. Az iskolák, templomok, gazdasági épületek, útépítések stb. terveit központilag előírt szabályok szerint kellett elkészíteni. (Például az iskolák tervezésénél figyelembe kellett venni a tanulók és tanítók létszámát.) Az előírásoktól csak az illetékes dicasterium engedélye után térhetett el az igazgatóság. A költségvetési tervek elkészítésénél ügyelni kellett a helyi munkabérekre és árakra. Az építkezéseket nem az igazgatóság, hanem maguk a vállalkozók vezették a jóváhagyott terveknek és előírásoknak megfelelően. Az engedélyezett tervtől az építkezés során csak felsőbb engedély után térhettek el. Előzőleg azonban az igazgatóságon keresztül részletes jelentésben kellett megindokolni az eredeti terv megváltoztatásának az okait. Az építkezéseket az igazgatóság csupán ellenőrizte. Ha az építésvezetőnek felvilágosításra volt szüksége, akkor az igazgatósághoz fordult, ahonnét a kellő tájékoztatást megkapta. A megyei és szabad királyi városi mérnökök közvetlenül a törvényhatóságtól, a kamarai építészek az illetékes kamarai adminisztrációtól, az alapítványiak a kerületi praefectustól, a fiumei műszaki alkalmazottak pedig a fiumei guberniumtól függtek. Csupán a felemelt sóár-alapból fizetett mérnökök álltak közvetlenül az építészeti igazgatóság felügyelete és ellenőrzése alatt. Az említett mérnökök terveiket saját felettes hatóságukhoz adták be, ahonnét az illetékes dicasterium útján kerültek az építészeti igazgatóság felülvizsgálata alá. Sürgős esetben közvetlenül is kérhettek tanácsot az igazgatóságtól. Munkájukról naplót vezettek, melyet havonként kellett felterjeszteni a felettes központi hatósághoz. Kisebb — száz forinton aluli — javításokat saját hatáskörükben is elvégeztethettek. Az igazgató, ha a hivatal székhelyén tartózkodott, az igazgatósághoz érkező leveleket felbontotta, az érkezés napját rávezette és a tisztviselők között — képességüket szem előtt tartva — elintézésre szétosztotta. A hivatal jelentéseit az igazgató aláírása után küldhették el. Mindebből következett, hogy az igazgatóság egyetlen hivatalnoka sem járhatott el hivatalos ügyben az igazgató tudta vagy megbízása nélkül. Felsőbb utasításra történő kiküldetésekre, vagy építkezések ellenőrzésére — ha a rendelet nem nevezett meg senkit — az igazgató a tárgykörben dolgozó mérnökök közül jelölte ki azt, akinek legkevesebb hivatali munkája volt. Különösen a folyószabályozási ügyekben fordultak elő gyakran a kiszállások. A kiküldött tisztviselő elutazása előtt írásbeli jelentést tett az igazgatóságnak, melyben a kiküldetési rendeletet, az utazás célját és az indulás napját tüntette fel. Visszaérkezés után szintén