Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai
tartását. A helytartótanácsnál azonban továbbra is folytatták az átszervezés előkészítését és a kamarának adott válaszban már egyszerűen csak közölték, hogy mihelyt a már megkezdett tárgyalások befejeződnek, annak eredményeiről azonnal értesítést küldenek. Tehát itt már szó sem volt vegyesbizottsági tárgyalásról. Időközben a közlekedési bizottság megkezdte működését és az építési igazgatóságnak a helytartótanácshoz küldött jelentéseit is tárgyalta. Az 1847. április 16-án tartott bizottsági ülésen vitatták meg az út- és hídépítési és hajózási osztály átszervezését. Az ülésről készített jegyzőkönyvet a helytartótanács azzal a megjegyzéssel küldte át a kamarának, hogy a javaslatokra vonatkozó véleményét minél előbb közölje. A kamaránál azonban húztákhalasztották az építészeti igazgatóság átszervezésére vonatkozó javaslat tárgyalását és a helytartótanács többszöri sürgetésére js csak 1847 december végén adtak választ. A kamara ezúttal a kérdés vegyesbizottsági tárgyalására tett javaslatot. Erre azonban az 1848-as forradalom kitöréséig nem került sor. A kamara halogatása csak az út- és hídépítési és hajózási osztály belső átszervezését gátolta meg, azt azonban, hogy a helytartótanács hatásköre az említett két osztályra teljesen kiterjedjen, nem tudta megakadályozni. Az igazgatóság munkakörének és szerepének nagyarányú növekedését szembeszökően mutatja a személyzet létszámának alakulása. Az 1788-as 19 központi és 22 vidéki alkalmazottal, továbbá a 45 megyei és 6 városi mérnökkel szemben 1848-ban a közmunka és közlekedésügyi minisztérium részére készített kimutatás szerint az igazgatóság műszaki személyzete a következő volt: 37 központi alkalmazott, 15 kebelbéli tiszteletbeli gyakornok, továbbá 47, részben a Tisza-térképezésnél, részben az alapítványi és kincstári javak úrbéri méréseinél, részben a kebelben, kisebb részben pedig a vidéki hivataloknál alkalmazott napidíjas. Ezenkívül az igazgatóság irányítása alatt álló megyei mérnökök száma 66, a városiaké pedig 17 volt. Ugyancsak az igazgatóság alá tartozott 30 hajós, továbbá a vidéki hivataloknál az állandóan alkalmazott különféle mesteremberek és műszaki képesítés nélküli gondnokok, szertárosok, őrök stb. egész sora. Mindezeket összegezve tehát az építészeti igazgatóság állandó személyzetének a létszáma 1848-ban jóval meghaladta a kétszázat. 1848-ban az építészeti igazgatóságot a Széchenyi István vezetése alatt álló közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba olvasztották be. Az építészeti igazgatóság utolsó iktatása 1848. július 10-én 1375. szám alatt történt. Június elejétől kezdve az ügyforgalom fokozatosan csökkent, mivel ekkor már az igazgatóság személyzete is a minisztériumnál nyert beosztást. Az építészeti igazgatóság 1788-ban a felállítása után nem kapott általános utasítást. Az 1788. július 10-én kelt és a helytartótanácshoz intézett kancelláriai leirat — mely az igazgatóság megszervezését elrendelte — csak nagy általánosságban jelölte meg az új hatóság feladatait. A mellékelt utasítások az ausztriai rendelkezések puszta másolatai és csupán az építések vezetését és a költségek elszámolását szabályozták részletesen. Az igazgatóság munkaköre és ügyintézése jelentős részben a korábbi, eredetileg kamarai hajózási és építészeti osztályok működése során kialakult gyakorlat alapján fejlődött tovább. Az első általános utasítást 1798-ban a kamara adta ki, mely összegezte az egyes részletkérdésekben kiadott rendelkezéseket. Újabb átfogó szabályzatot 1848-ig nem is kapott az igazgatóság, csupán ennek egyes pontjait módosították vagy bővítették.
