Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

Ezzel egy időben a megyei és városi, továbbá a kincstári és a különféle alapítványi uradalmi építkezések száma is jelentősen megnövekedett. E munkálatok központi ellenőrzése szintén kívánatos volt. Az állandóan növekedő feladatok központi irányítására és ellenőrzésére a meglevő országos közigazgatási és kamarai hatóságok a kellő szakértelem hiányában alkalmatlannak bizonyultak. Szükség volt tehát olyan központi hatóságra, amely a folyószabályozások, út- és hídépítések, valamint az állami és más középítkezések fölött szakfelügyeletet tudott gyakorolni. Az új hivatal életrehíyásában — mint annyi más közigazgatási reform terén — II. Józsefé az érdem. Ő rendelte el 1788-ban az Országos Építészeti Igazgatóság (Landes Ober-Baudirection) felállítását. A kincstári birtokokon folyó építkezések, az út- és hídépítések, folyószabályozások és csatornázások irányítása korábban a kamara hatáskörébe tartozott. Az 1770-es években ezeknek az ügyeknek a kamaránál már állandó előadója volt. Az 1784. évi kamarai státus- és fizetésrendezés idején pedig már külön építészeti és külön hajózási osztály (departamentum architectonicum, departamentum hydraulicum) működött. A központban és vidéken dolgozó műszaki tisztviselők száma ekkor meghaladta a negyvenet. Ezzel egy időben mindkét osztály kapcsolatba került a helytartótanáccsal, mivel a kezelése alatt álló kegyes alapítványi birtokon számos mérnököt és építészt foglalkoztatott, munkájuk ellenőrzésére azonban nem állt megfelelő műszaki személyzet a rendelkezésére. A helytartótanács még 1784-ben elérte az udvarnál, hogy a hajózási osztály igazgatóját és segédét közvetlenül alája rendeljék. Műszaki kérdésekben azonban továbbra is rendelkezésére álltak a kamarának. Ettől kezdve a kamara a helytartótanáccsal történt előzetes megállapodás után tett javaslatot az uralkodónak a hajózási osztály személyi kérdéseiben. 1785-ben a két hatóság egyesítése után a helytartótanács hatásköre az építészeti osztályra is kiterjedt. Ettől kezdve a két osztály intézte mindazokat a műszaki ügyeket, amelyek a helytartótanácsi és kamarai igazgatással kapcsolatban felmerültek. 1786-ban megszervezték a megyei és városi mérnöki állásokat. A törvényhatósági mérnökök munkáját műszaki szempontból szintén a két osztály ellenőrizte. II. József még 1783-ban az egész monarchia műszaki ügyeinek az intézésére felállította és a cseh—osztrák kancellária alá rendelte a bécsi „Allgemeine-Ober-Hofbau-Direction"-t. Hamarosan kiderült azonban, hogy a főigazgatóság egyedül nem képes a hatalmas birodalom minden tartományában folyó műszaki munkákat ellenőrizni, ezért a császár 1788-ban elhatározta az építészeti igazgatás decentralizálását. így került sor 1788-ban Magyarországon is az Országos Építészeti Igazgatóság felállítására. Amikor tehát 1788-ban az igazgatóságot Magyarországon is felállították, a bécsi elképzelésektől függetlenül létezett már egy olyan szervezet, amely a hazai követelményeknek megfelelően alakult ki és amelyet alapul lehetett venni az új igazgatóság létrehozásánál. Valóban ez is történt és a már korábban kialakult szervezeten csak keveset változtattak. Az új igazgatóság „Oberlandes Bau-Direction im Königreich Hungarn, und den dazu gehörigen Provinzen", vagy latinul „Directio in hydraulicis et aedilibus per regnüm Hungáriáé partesque eidem annexas" nevet kapta, Budán székelt és hatásköre Erdélyt kivéve az egész országra, Horvátországra