Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

és Fiumére is kiterjedt. Az igazgatóságnak felállítása után a következő személyzete volt: 1 director (igazgató), 1 architectus (építész), 1 adiunctus-dirigens (igazgató-segéd), 3 adiuncti (segéd), 1 protocollista (jegyző), 2 rationistae (számvevő), 1 administrator pontis Pestiensis (pesti hídgondnok), 5 delineatores (rajzoló), 1 officii scriba (írnok), 1 curator aedilis (épületgondnok), 1 pollirius (pallér), 1 officii servitor (hivatalszolga). E központi igazgatás alá tartozott a temesi és nagyváradi kamarai igazgatóság 13, a bácsi és pécsi 2, a kassai, besztercebányai és munkácsi 2, a nyitrai 1, valamint Horvátországnak 1, és a Fiumei Kormányzóságnak 3 főből álló műszaki személyzete, továbbá 45 megyei és 6 szabad királyi városi mérnök. Összesen [tehát 19 főből álló központi és 73 vidéki személyzettel kezdte meg az új igazgatóság a munkáját. 1790-ben, II. József halála után, a központi közigazgatási és pénzügyi hatóságok ismételt különválasztása miatt felmerült az építészeti igazgatóság hovatartozásának a kérdése. Mivel műszaki feladatok mind a helytartótanács, mind a kamara működése során bőven adódtak, úgy határoztak, hogy az igazgatóság köteles szakvéleményt adni mindkét hatóságnak. Műszaki kérdésekben tehát az igazgatóság önálló maradt, a számadási, személyzeti és fizetési kérdésekben azonban a kamara főhatósága alá tartozott, mivel szervezete a kamarai igazgatás kereteibe illeszkedett be és a fizetéseket is a kamara utalta ki. Általános hivatali utasításokat a kamara adott az igazgatóságnak, de a szabályrendeletek között találunk helytartótanácsi leiratokat is. A szervezetét illető lényeges kérdéseket vegyes bizottságokban (commissio mixta) döntötték el, illetve ezek javaslatait terjesztették jóváhagyás végett az uralkodó elé. Az igazgatóság számadási ügyeit 1798-ig a kamarai számvevőségnél külön építészeti osztály intézte. 1798-ban az ügykezelés egyszerűsítése érdekében ezt az osztályt az építészeti igazgatóság alá rendelték. 1798-tól 1814-ig tehát az építészeti számvevőség az igazgatóság kebelében működött. 1814-ben azonban, hivatkozva a számvevés függetlenségének a fontosságára, visszatértek az 1798 előtti állapotokhoz. A számvevési munkák végzése terén ez a szervezet 1848-ig fennmaradt. Az építészeti igazgatóság felállítása után egy építési és egy vízmű osztályból állt. A hivatal egyre növekedő feladatai miatt azonban nemcsak a személyzet létszámát növelték, hanem új osztályokat is szerveztek. Az igazgató mellé 1807-ben még egy segédigazgatót neveztek ki. Ettől kezdve mind az építészeti, mind a vízmű ügyeknek az irányítását az igazgatóval karöltve egy-egy segédigazgató végezte. A hajózási és vízszabályozási ügyek szaporodása miatt 1811-ben külön hajózási osztályt (departamentum navigationis) állítottak fel, amely a vízmű osztály munkájának legnagyobb részét átvette. 1814-ben az igazgatóság jogi helyzetét illetően is lényeges változás történt. A helytartótanács által irányított folyószabályozási munkálatokkal és az alapítványi javak kezelésével kapcsolatban egyre gyakrabban volt szükség műszaki véleményekre. A helytartótanács részéről tehát felmerült az a terv, hogy kebelén belül külön építészeti hivatalt állítsanak fel. Ezt a javaslatot azonban elvetették, mivel a legtöbb műszaki ügy mind a politikai, mind a kamarai hatóságot érintette. A helytartótanácsnak az építészeti igazgatóság irányításában egyre növekvő szerepét mutatja az a határozat, hogy 1814-től kezdődően nemcsak a szervezeti kérdésekben, hanem az igazgatóságot érintő