Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

Előszó

ELŐSZÓ E kötet az 1724-től 1848-ig működő magyar királyi helytartótanács és a közvetlen alá tartozó szakhivatalok vagy meghatározott ügyek intézésére kiküldött bizottságok és biztosok levéltárait kívánja ismertetni. A jelzett korszak központi közigazgatásában a helytartótanácsnak másodfokú szerepe volt, az uralkodó vagy az annak nevében határozó kancellária rendeleteit hajtotta végre elsősorban. E másodfokú, végrehajtó szerepe azonban nem csökkenti, hanem épp ellenkezőleg, növeli levéltárának forrásértékét. Mint végrehajtó központi szerv közvetlen kapcsolatban állott a középfokú közigazgatási hatóságokkal, a vármegyékkel, a szabad királyi Városokkal és az alsóbbfokú királyi hivatalokkal; ennek következtében a törvényhatóságok jelentései és az ügyekben döntést hozó kancelláriai leiratok egyaránt megtalálhatók levéltárában. A fölötte álló kancellária és az alsóbbfokú hatóságok iratainak ez együttes lecsapódása révén a helytartótanács levéltára a felmerülő ügyekről általában átfogóbb képet ad, mint pl. a kancelláriáé, ahol inkább már csak az ügyek összegezését, sommás kivonatát találj a meg a kutató. Természetesen a helytartótanács levéltára azért nem teszi feleslegessé a kancellária vagy az alsóbbfokú hatóságok levéltárainak a használatát, hisz az előbbiében a döntések létrejöttének körülményeire, az utóbbiakéban pedig újabb részletkérdésekre találhat forrásokat a kutató. A helytartótanács hatásköre a kincstári birtokok és a felségjogon alapuló jövedelmek igazgatását, továbbá az országban állomásozó haderő vezényletét kivéve — az előbbieket a magyar kamara, az utóbbit a főhadparancsnokságok intézték — kiterjedt az életnek mindazon területeire, amelyeket a felvilágosodott abszolutizmus nálunk épp a 18. század folyamán fokról fokra vont az államhatalom ellenőrzése és irányítása alá. Területi illetékessége alá tartozott az egész akkori Magyarország — s rövid megszakítással társországai, Szlavónia és Horvátország is —, kivéve 1778-ig a Temesi Bánságot, s az egész korszakon át a katonai határőrvidéket. A szorosabb értelemben vett „politikai" igazgatáson vagy közigazgatáson kívül a helytartótanács foglalkozott tehát a század folyamán kialakuló szakigazgatási ágazatokkal is: az adóüggyel, hadellátással, az ipar, kereskedelem, közlekedés és mezőgazdaság ellenőrzésével, a könyvkiadás, közoktatás és közegészségügy szabályozásával, a különféle alapítványok felügyeletével, s a jobbágy és földesúr közötti viszony szabályozásával, hogy csak a legfontosabbakat említsük. E rövid felsorolás is eléggé tanúskodik arról, hogy mind a gazdasági élet, mind a társadalom, mind a különböző tudományágak törté-