Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

Klöster") találhatók a szerzetesrendek feloszlatásával kapcsolatos iratok a helytartótanácsi számvevőség alapítványi ügyosztályának irattárában. Ezek létrejöttének megértéséhez a következőket kell tudnunk. II. József a magyarországi szerzetesrendek szabályozásának kérdésében először 1782-ben intézkedett. Ekkor a kamalduli rendházak és a klarissza apácakolostorok feloszlatását rendelte el. (0. L. Helytt. lvt. Benigna mandata, 1782. január 26.) Ez a rendelete összesen 10 rendházat érintett, minthogy a kamalduliaknak 4, a klarisszáknak 6 rendháza volt Magyarországon. 1786. február 20-án kiadott rendeletében (0. L. Helytt. lvt. Dep. eccl. oec. Norm. 1786: 773: 1) azután a pálos rend valamennyi rendházának feloszlatását mondotta ki. Ez a rendelet 36 rendház eltörlését jelentette. Végül a lelkészségek rendezésével kapcsolatban került sor ujabb kolostorok feloszlatására. Ekkor nem általánosságban rendelte el egy-egy rend kolostorainak feloszlatását, hanem az egyes egyházmegyék lelkészségrendezésére vonatkozóan kiadott rendeleteiben konkrétan megnevezte a fölöslegesnek ítélt, feloszlatandó rendházakat, amelyeknek tagjait a rend más megmaradt kolostoraiban kellett elhelyezni. Ez a lelkészségrendezéssel kapcsolatos „kolostor-szabályozás" (Klöster-Regulirung) az előbbieknél jóval nagyobb arányú volt, 14 rendnek 109 rendházát oszlatták fel a helytartótanács által megállapított sorrendben az 1786—1790-es években. A helytartótanácsi számvevőség kimutatása szerint a ferencesek 29, a kapucinusok 8, a karmeliták 2, a minoriták 2, a domonkosok 3, a szerviták 3, az ágostonosok 3, a paulánusok 1, a trinitáriusok 8, a bencések 6, a premontreiek 8, a ciszterciták 4, a hieronimiták 1, a kamillánusok 1 kolostora került feloszlatásra. (0. L. Helytt. lvt. Dep. eccl. cleri saec. et reg. 1791: 20—108.) A feloszlatás további folytatásának II. Lipót vetett véget. A feloszlatás végrehajtása mind 1782-ben, mind az 1786—1790 években a helytartótanács közreműködésével történt meg. 1782-ben minden feloszlatandó rendházba két biztos ment ki, egy helytartótanácsi és egy kamarai kiküldött. Az 1786—1790 között történt feloszlatásokat egy-egy biztos végezte el; a biztosok a helytartótanácsi tanácsosok és a kamarai adminisztrációk, illetve a megyék tisztviselői közül kerültek ki. A biztosok feladatait az uralkodó említett 1782. január 26-i rendelete, majd az udvari alapítványi számvevőség által 1786-ban kidolgozott részletesebb utasítás szabta meg. (Ez utóbbit 1. 0. L. Helytt. lvt. Dep. eccl. cleri saec. et reg., a „Normalia ecclesiastica" c. rendeletgyűjtemény I. kötetének 260—360. lapjain.) A biztosok első kötelessége az volt, hogy közöljék a feloszlató rendeletet a rendház vezetőjével és tagjaival, s ennek megtörténtéről vegyenek fel jegyzőkönyvet. Azután esküt kellett tétetniük a szerzetesekkel és a rendház gazdasági ügyeit intéző személyekkel arra, hogy nem titkolják el előlük a kolostor javait. Majd — átvéve minden pénztár, levéltár, raktár, templom stb. kulcsát — pontos leltárat kellett felvenniük a rendház minden ingó és ingatlan vagyonáról két példányban. Az ingóságokat az 1786-i utasítás értelmében árverés útján kellett értékesíteniük. A biztosok jelentéseiket mellékletekkel együtt a helytartótanácshoz küldték be. (Az 1786-i utasítás szerint a biztosoknak jelentésükhöz a következő mellékleteket kellett csatolniuk: a feloszlató rendelet közléséről felvett jegyzőkönyvet; a szerzetesek által aláírt esküket; kimutatást a szerzetesekről; kimutatást a kolostorban levő készpénzről, valamint a kolostor kikölcsönzött saját tőkéiről'és alapítványi tőkéiről meg adósságai-