Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai
ról; leltárat a terményekről, állatokról, használati tárgyakról és templomfelszerelésről; jegyzéket a könyvekről; kimutatást az épületekről, telkekről; összeírást a birtokokról; kimutatást a bérekről s az átvett birtokok kezelésére a vallásalap részéről alkalmazott személyekről; kimutatást az ingóságok, termények és epületek becslésére meghívott mesteremberekről s végül kimutatást a termények elárverezéséről. (A helytartótanács számvevősége ezek alapján kimutatást készített az egyes rendházak vagyoni helyzetéről: készpénzéről és alapítványi tőkéiről, ingatlanjavairól, evi bevételeiről és kiadásairól. (A kimutatás neve: ,,Vermögensstand", illetve „status activus et passivus" volt.) Azután a helytartótanácsi egyházi bizottság megtárgyalta a biztosok jelentéseit s a számvevőség kimutatását, majd a helytartótanács a bizottság tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv kíséretében fölterjesztette a magyar kancelláriához az illető rendház feloszlatásával kapcsolatos összes iratokat: a biztosi jelentést, mellékleteit és a helytartótanácsi számvevőség általkidolgozott kimutatást. (A jelentések és mellékletek közül azonban csak azokat küldte fel eredetiben a helytartótanács, amelyek két példányban voltak meg, a többieket lemásoltatta s másolatban terjesztette fel. így minden jelentésnek és mellékletnek egy eredeti példánya megmaradt a helytartótanács számára.) A kancellária az iratokat átadta az udvari alapítványi számvevőségnek, az átvizsgálta s megtette észrevételeit a helytartótanácsi számvevőség által készített kimutatásra. Az észrevételeket a kancellária közölte a helytartótanáccsal, az pedig a helytartótanácsi számvevőséggel s a számvevőség válaszát azután a helytartótanács megküldte a kancelláriának. Ezzel maga a feloszlatás le is zárult, a helytartótanács ezután már csak a feloszlatott kolostorok birtokainak igazgatását intézte. A birtokokat ugyanis a vallásalaphoz csatolták s egy részüket eladták, más részüket bérlet formájában hasznosították, illetve házi kezelésben tartották. A feloszlatási ügyekkel kapcsolatban létrejött tanácsi iratokat 1782-ben és 1783-ban a departamentum ecclesiasticum cleri saecularis et reguláris iratai között, 1784-től kezdve a departamentum ecclesiasticum oeconomicum iratai között helyezték el. (Ez utóbbiból később átadták az ilyen iratok egy részét a helytartótanácsi számvevőségnek.) A vallásalaphoz csatolt birtokok ügyeire vonatkozó tanácsi iratok a departamentum ecclesiasticum oeconomicum bonorum iratai közé kerültek. A feloszlatási ügyekre és a feloszlatott rendek birtokainak későbbi kezelésére vonatkozó számvevőségi iratokat természetesen a számvevőség irattárában őrizték. Ezek közül csak a „Jelzetes könyvek", az „Acta abolitionalia" és az „Informationes exactoratus..." állagba tartozó iratok egy része maradt ránk. Fennmaradtak ezenkívül a számvevőség irattárában a magyar kancelláriának a feloszlatással kapcsolatos iratai: az „ Inventaríen .. ." c, állagban. Az „Acta abolitionalia", az „Informationes exactoratus..." és az ,, Inventaríen . .." c. állagok iratainak nem csupán egyháztörténeti szempontból van forrásértékük. A kolostorok feloszlatásakor készített különböző leltárak, birtok-összeírások, a kikölcsönzött tőkékről, az adósokról stb. szóló kimutatások bő gazdaságtörténeti anyagot tartalmaznak; az épületekről, templomokról készült — helyenként tervrajzzal is ellátott — leírások pedig a művészettörténészek érdeklődésére tarthatnak számot.
