Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai
őrzött könyvek (rendeletgyűjtemények, kötetbe kötött adóügyi fogalmazványok és, kézikönyvként használt nyomtatott könyvek) jegyzékét; ezenkívül az 1837—1846 közötti években feljegyezte, hogy az utasításnak a számvevőség adói osztályán évenként szokásos felolvasása megtörtént. Az ,,Instructio pro regio locumtenentiali rationum exactoratus officio" című kötet a számvevőség számára 1803-ban kiadott utasítást tartalmazza; a kötetbe betéve találjuk az utasításnak külön füzetbe kiírt részét, ,,Methodus censurandi rationes" címmel. A HELYTARTÓTANÁCSI SZÁMVEVŐSÉG ALAPÍTVÁNYI OSZTÁLYAA helytartótanácsi számvevőségnek a megyék és városok hadi- és háziadó elszámolásainak megvizsgálása mellett kezdettől fogva feladata volt a helytartótanács felügyelete vagy igazgatása alatt álló alapok, pénztárak, intézmények — köztük az egyházi és világi kegyes alapítványok, kórházak, szegényházak, az árvaház, javítóház, zálogház s a lelkészpénztár — számadásainak felülvizsgálása. II. József 1783-ban az ügyosztályi rendszer bevezetésekor a számvevőséget 4 osztályra (classis, departamentum) osztotta s a negyedik osztály feladataként jelölte meg az alapítványi pénztár, a lelkészpénztár, a vallásalap, valamint a szemináriumok, királyi és püspöki konviktusok (nemesi nevelőintézetek), az árvaház, javítóház és zálogház számadásainak revízióját. (L. 0. L. Helytt. lvt. Departamentum gremiale, Norm. 1783: 84—9.) Ez az osztálybeosztás — a rendelkezésünkre álló adatok tanúsága szerint — a gyakorlatban módosult; nem 4, hanem csak 3 osztály működött. E 3 osztály közül a „departamentum ecclesiastico-fundationale" intézte az alapítványi ügyeket. (L. Helytt. lvt. Dep. grem. 1785 : 53—6.) Egy számtanácsos, egy számtiszt, egy számjegyző és 23 napidíjas dolgozott az osztályon. 1785-ben azután az egyházi bizottság működésének jobb megszervezésével kapcsolatban ismét átszervezést hajtottak végre a számvevőségen. Bekhen udvari tanácsos javaslatára az uralkodó 1785. november 29-én kiadott rendeletében (0. L. Helytt. lvt. Benigna mandata, 1785, 39.920 helytt. ikt. sz.) új alapítványi ügyosztály (Stiftungs-Departament, departamentum fundationale) felállítását mondotta ki. Ebbe az ügyosztályba bevonták a kamarai számvevőségről is azokat a személyeket, akik az egyházi bizottság hatáskörébe vágó ügyekkél (kolostorok feloszlatása, az átvett javak igazgatása, a vacans beneficiumok és a vallásalap ügyei) foglalkoztak, s ez az ügyosztály intézte ezután az egyházi bizottság hatáskörébe tartozó összes ügyeket. Az ügyosztály személyi státusát 23 főben állapította meg az uralkodó. (Egy alszámvevő, két számtanácsos, öt számtiszt, hét számjegyző, nyolc járulnok.) Feladatává tette az összes egyházi és világi alapítványi ügyek és a tanulmányi alap ügyeinek intézését. Az ügyosztály instrukciót is kapott. (Ezt nem sikerült megtalálni.) Az instrukció — amint az Mednyánszky számvevőségi igazgató 1796. évi „Plánum directorale"-jából kitűnik — az ügyosztályt két alosztályra, egyházi és világi alosztályra tagolta. A kettő közül az egyházira hárult több munka, főként azért, mert a tanulmányi és egyetemi, valamint az egyetemi nyomdai alap ügyeit is ez intézte. Az ügyosztály létszáma és ügyköre nem változott akkor sem, amikor 1786 júniusában — a
