Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

MÁSODIK RÉSZ A helytartótanács felügyelete alatt működő hatóságok, hivatalok és személyek iratai

helytartótanács és a kamara 1785. augusztus 11-én történt egyesítésének következményeképpen — összeolvasztották a két hatóság számvevőségét. (0. L. Helytt. lvt. Dep. grem. 1786: 119—1.) A helytartótanács és a kamara szétválasztása (1791. április) után természetesen ismét különválasztották a két számvevőséget, de a helytartótanácsi számvevőségen továbbra is megmaradt az alapítványügyi osztály. Rajta kívül ettől kezdve már csak egy ügyosztály volt, az adóügyi. A szétválasztáskor csökkent az alapítványi ügyosztály személyzete. Az 1793-i tiszti címtár szerint két számvevőtanácsosból, hét számvevőtisztből, négy számjegyzőből és hét járulnokból állott. Munkáját egy alszámvevő vezette. 1794-ben azután lényegesen növelték az osztály létszámát (2 számvevőtanácsos, 17 számvevőtiszt, 11 számjegyző, 10 járulnok), minthogy ekkor megszüntették az 1787-ben szervezett tíz kamarai adminisztrációt, amelyek alsó fokon felülvizsgálták az alapítványi számadásokat is. 1798-ban megszüntették a két alszámvevői állást, s ettől kezdve egy-egy számvevőtanácsos irányította a két számvevőségi osztály munkáját. (Az egész számvevőség élén 1796-tól igazgató állott; 1825-ben azután ezt az állást megszüntették s a két számvevőtanácsos vezette a számvevőséget.) A számvevőségen belül az alapítványi ügyosztály munkája az 1785. november 29-én történt átszervezéstől kezdve került szilárd, meghatározott keretek közé. 1796-ban Mednyánszky János, az akkor kinevezett számvevőségi igazgató részletesen megvizsgálta az osztálynak az 1786-i utasításon alapuló, de egyes pontokon attól eltérő működését és ún. igazgatói tervezetében (Plánum directorale, 0. L. Nádori lvt. Regulatio consilii regii locumtenentiatus et exactoratus, No. 5. Acclusa 2) egyes változtatásokat javasolt, így az iktatás és több, az ügyosztályon vezetett nyilvántartási könyv tekintetében. A két alosztály — egyházi és világi — arányosabb megterhelése érdekében javasolta, hogy 1797. január 1-től kezdve a tanulmányi, az egyetemi és az egyetemi nyomdai alap ügyeit a világi alosztály intézze. Javaslatait az uralkodó jóváhagyta, s ettől kezdve az igazgatói tervezetben kifejtett elvek szerint működött a számvevőség alapítványi osztálya. 1800. május 13-án azután az egész számvevőség új utasítást kapott az uralkodótól. (O. L. Helytt. lvt. Kézikönyvtár No. 13.) Ezt az utasítást kevés változtatással 1803. január 29-én ismét kiadták. (0. L. Helytt. lvt. Kézikönyvtár No. 14.) Az utasítások szerint a következő ügyek tartoztak az alapítványi ügyosztály elé: a vallásalap, tanulmányi alap és egyéb alapítványi alapok pénztári ügyei, a lelkészségek és a közoktatás rendezésével kapcsolatos ügyek, az alapítványi javak és uradalmak igazgatása és a közintézetek ügyei. Munkája három ágra oszlott: vezette a számtartási könyveket, ellenőrizte a számadásokat és felvilágosítást adott a helytartótanácsnak. A számtartási könyvek (libri contoales) vezetésének célja az volt, hogy állandóan világos áttekintést adjanak az alapítványi pénztárak állományáról: a befolyt és kiadott összegekről, a hátralékos követelésekről és tartozásokról. Számtartási könyvet vezettek minden olyan alapról (fundusról), amely az adott időpontban a helytartótanács felügyelete alá tartozott. (Az 1800. évi utasítás szerint akkor a következő alapokról kellett számtartási könyvet vezetni: vallásalap, tanulmányi alap, konviktusi alap, elemi iskolai