Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
BEVEZETÉS
tartótanácsi levéltárban a gr. Jankovich Antal (1785—86-ban helytartó^ tanácsi első alelnök) vezetésével kiküldött bánsági bizottság 28 fasciculust kitevő iratai; a Bécs város és egyes magyar megyék ellátásának ügyében 1802—1803-ban Boros és Lovász királyi biztosok vezetésével működött kenyérínségügyi bizottság iratai; a komáromi őrség ügyében Ürményi helytartótanácsi tanácsos vezetésével kiküldött bizottság iratai, valamint a komáromi vár restaurálása ügyében 1809-ben és 1813-ban működött bizottság iratai. (Ezeket valószínűleg kiselejtezték; sőt bizonyára még több, ma már cím szerint sem ismert bizottsági, ül. biztosi iratanyagot is kiselejteztek.) Az országos biztosság kerületi biztosainak iratait nagyrészt kiselejtezték, csupán a budai és a kassai kerületi biztos iratai maradtak fenn, de azok sem hiánytalanul. A protomedicusok iratainak is csak egy része: az 1825-től 1839-ig működött Lenhossék Mihály és az 1841-től 1848-ig működött Stáhly Ignác iratai kerülték el a selejtezést. Eltávolították a levéltárból azokat a tárgyakat is, amelyekre a helytartótanács működésének megszűnése óta többé nem volt szükség. 1869-ben átadták a földművelési-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak a helytartótanács irattárosa által 1848-ig az űr- és súlymértékek hitelesítésére használt eszközöket. Ugyanebben az évben átadták a Magyar Nemzeti Múzeumnak a helytartótanácsi levéltárban őrzött pecsétnyomókat, valamint a gonosztevők szállítására használt két kényszerköntöst. Átadtak azonban a Múzeumnak két ízben (1869-ben és 1872-ben) levéltári megőrzésre érdemes anyagot is: a III. Károly és Mária Terézia korában a céhektől bekért eredeti céhleveleket, amelyeket addig az-ügyiratok mellől kiemelve külön sorozatban őriztek, valamint szabadalomleveleket is. A selejtezések és a más szervnek történő átadások természetesen kiterjedtek a helytartótanács és segédhivatalai működése során keletkezett iratanyagra is. Az 1770-es évektől kezdve megindult és az 1800-as évektől kezdve egyre gyakoribb, sokszor évenkinti selejtezések során javarészt olyan iratok kerültek ki a helytartótanácsi levéltárból, amelyek valóban nem voltak érdemesek a megőrzésre. Ilyenek voltak a különböző segédkönyvek piszkozati példányai, azok az iktatóhivatali, kiadóhivatali jegyzékek, kimutatások a tárgyalás alatt álló ügyek iratairól, amelyeknek csak az ügyintézés folyamán volt jelentőségük. Ilyeneknek tekinthetjük azokat a jegyzékeket, amelyeket az irodaigazgatók, ill. az első titkárok vezettek az 1724—1766 közötti években a helytartótanácshoz érkezett beadványokról, s amelyeket az 1724. és 1725. éviek kivételével megsemmisítettek, mivel a beadványokat az ülésjegyzőkönyvek amúgyis megörökítették. Ugyancsak nem okoztak kárt azzal, hogy áz ügyosztályi rendszer idején a sessionalis ügyek elintézésére készült előadói íveket (phylerae votorum) kiselejtezték, minthogy ezek letisztázva megtalálhatók a tanácsülési jegyzőkönyvekben. Nem helyteleníthetjük azt sem, hogy a nagy mennyiségben meglevő nyomtatott körlevelekből, egyéb nyomtatványokból, valamint a tiltott könyvekből csak meghatározott számú példányt tartottak meg, a többit pedig kiselejtezték. A helytartótanácsi könyvtár fölöslegesnek ítélt könyveiből az értékesebbeket a Széchényi Könyvtárnak adták át, a többit kiselejtezték. Kiselejtezték a helytartótanácsnál felgyűlt újságokat is.
