Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)
BEVEZETÉS
Kiselejteztek (vagy kiselejtezésre kiválasztottak, de szerencsére megtartottak) azonban helytartótanácsi ügyiratokat is, amelyek csak egyetlen példányban voltak meg s mással nem pótolhatók. Ilyen akcióra először 1779ből van adatunk. Ekkor helynyerés végett a legtöbb tárgyi állagból kiemelték a kevésbé fontosnak tartott iratokat (összesen 1194 csomót; ezek a csomók azonban jóval kisebb terjedelműek, mint a mai iratcsomók) s ezeket új numerusokkal ellátva ,,in inferiori cubiculo" helyezték el. Az így félretett iratokat szerencsére nem semmisítették meg s később visszahelyezték a megfelelő tárgyi állagok végére, mint külön sorozatokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helytartótanácsi irattár 1724-től 1783-ig terjedő része (az ún. ,,regestratura antiqua") iratait teljesen megkímélték a selejtezéstől. Tudomásunk van róla, hogy már 1786-tól kezdve végeztek selejtezést a levéltárnak ebben a részében. Sajnos, pontos feljegyzések nem maradtak arról, hogy mit selejteztek ki. A rendelkezésre álló adatok alapján valószínűnek látszik, hogy főként a törvényhatóságoknak különböző ügyekben rendszeresen beküldött időszaki jelentései s a féléves iskolai jelentések szenvedtek kárt a selejtezések következtében. 1820-ban olyan vélemény hangzott el, mely szerint a régi aktákat nem kellene selejtezésnek alávetni, mert ezek selejtezése igen nehéz, nagy judiciumot kíván. Latinovics irodaigazgatóban a kiselejtezésre kiválasztott régi akták megvizsgálása során alakult ki ez a vélemény, mert fontos, megőrzésre érdemes iratokat is talált köztük. A későbbi időkben, úgy látszik, nem hajtottak végre selejtezést a regestratura antiqua-ban, legalábbis semmi adat nem mutatja, hogy ilyen selejtezés lett volna. A helytartótanácsi ügyosztályok iratai (az ún. ,,regestratura v n " sem a helytartótanács fennállása idején, sem azután hosszú ideig nem KCIUHCIV selejtezés alá. 1887-ben selejtezést hajtottak végre a biztossági osztály (departamentum commissariaticum) és a közigazgatási osztály (departamentum publico-politicum) anyagában. 1891-ben ugyanezeknek az osztályoknak az irataiból sokat kiválasztottak selejtezésre, de megtartották őket s ezek ma is megvannak. (A két ügyosztály anyagában történt selejtezésről, ül. selejtezésre való kiválasztásról bővebben majd a két ügyosztály ismertetésében emlékezünk meg.) A selejtezések tehát nem érintették nagyon súlyosan az ügyosztályok iratait. Mégis eléggé sok irat vált ki az ügyosztályok anyagából. Lopás következtében hiányosult meg az úrbéri ügyosztály (departamentum urbariale) s kismértékben néhány más ügyosztály anyaga. 1842-ben fedezték fel, hogy az országos pénztár szolgájának leánya, aki a helytartótanács épületében lakott sorozatosan lopásokat követett el a levéltárban s az ellopott helytartótanácsi iratokat — amelyek nagy része az úrbéri osztályban őrzött urbárium volt, de akadtak köztük más ügyosztály iratai is — egy Bécsikapu téri szatócsnak eladta. A szatócsnál több mint 8 mázsa helytartótanácsi iratot találtak s ezt visszavették, az ellopott iratok egy része azonban már nem volt meg, felhasználták csomagolásra. Tizenhat ügyosztály iratanyagából a Horvát-Szlavóniára vonatkozó iratok hiányoznak. A szabadságharc leverése után ui. Jellasich bán kívánságára ezeket az iratokat egy megbízottja kiválasztotta és átvette a helytartótanácsi levéltárból. (A helytartótanácsi levéltárat 1849. december 25-én Geringer rendelete nyomán Havas József értesítette arról, hogy a kiválasztáshoz
