Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

BEVEZETÉS

fennállott horvát tanács (consilium Croaticum) irattárát, a II. József által kinevezett kerületi biztosok (főispánok) levéltárait stb. Mind magának a helytartótanácsnak az iratait, mind pedig ezeket a helytartótanácsi irattár őrizetére bízott egyéb iratokat (a továbbiakban a kétféle iratanyagot együttesen helytartótanácsi levéltárnak nevezzük) a helytartótanács megszűnése után is tovább gondozták. Az 1848-i minisztérium megalakulása után a helytartótanács valamennyi tisztviselőjét alkalmazták a minisztériumokban, kivéve öt irattári és egy iktatóhivatali tisztviselőt. Ez a hat személy kezelte azután a helytartótanácsi levéltárat sőt, átvette a magyar és az erdélyi udvari kancellária iratanyagát is. A szabadságharc leverése után Havas József felügyelete alá rendelték a magyarországi volt központi igazgatás segédhivatalait, köztük a helytartótanács irattári hivatalát is. Ez kezelte az abszolutizmus éveiben az 1848/49-i minisztériumok iratait is. A helytartótanács 1861-ben történt visszaállításakor közös irattári hivatalt állítottak fel, amely a régi helytartótanácsi levéltáron kívül az 1848/49-i minisztériumok és az 1849—1861 között Magyarországon működött központi kormányhatóságok iratait is kezelte. Ezen a közös irattári hivatalon belül, amely a visszaállított helytartótanács irodaigazgatóságának volt alárendelve, általában hat személy kezelte a régi helytartótanács levéltárát. A kiegyezés után a helytartótanácsi levéltár a belügyminisztérium fennhatósága alá került. 1875-ben, az Országos Levéltár felállításakor azután a helytartótanácsi levéltár is az Országos Levéltár része lett. A helytartótanácsi levéltár nem maradt ránk teljesen hiánytalanul. A levéltár egyes önálló egységei, egyes állagainak bizonyos iratai az idők folyamán — más szerveknek történt átadás, selejtezés, egyéb eseményekkövetkeztében — leváltak, máshová kerültek, illetve megsemmisültek. A levéltárnak ez a hiányossá válása megkezdődött már a helytartótanács fennállásának idején s folytatódott a helytartótanács megszűnése, sőt a helytartótanácsi levéltárnak az Országos Levéltárba való beolvasztása után is. Oka főként az volt, hogy a helytartótanácsi levéltár állandóan helyhiánnyal küzdött, úgyszólván a helytartótanács első éveitől kezdve, s még az Országos Levéltár felállítása után is jó ideig. Ezen a szorongató helyhiányon segíteni akarva, leginkább a nem szorosan helytartótanácsi eredetű iratoktól igyekezett megszabadulni a helytartótanácsi levéltár, s ennek következtében a nem helytartótanácsi eredetű anyagnál fordul elő leginkább az, hogy egész egységek, állagok kiválnak a levéltárból. Teljes egészében hiányzik az ún. Archívum Croaticum, amely a horvát bánok 1765—67. évi iratait és az 1767-től 1779-ig fennállott horvát tanács iratait foglalta magában, s amely még 1842-ben is a helytartótanácsi levéltárban volt elhelyezve. Az,,Acta Buccarana"-nak nevezett, 18 csomó terjedelmű, Buccari városra és kikötőre vonatkozó, 18. századi iratokból álló állag a helytartótanácsi levéltárból a kamarai levéltárba került. Az 1785-től 1794-ig működött tíz kerületi biztos (főispán) iratai 1842-ben még a helytartótanácsi levéltárban voltak, további sorsuk azonban ismeretlen. Hasonlóképpen nincs adatunk 1842 után annak a 14 fasciculus terjedelmű iratanyagnak a sorsáról, amelyet özv. Eszterházy Antalné, sz. Lunati Visconti hercegnő 1782-ben a helytartótanácsnak adott át azzal, hogy a lelkészpénztárat illeti, mint az ő általános örökösét. A bizottságok iratai közül ma már nincsenek meg a hely-