Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

kivetési kulcs (clavis repartitionis). A kirovás érdekében ugyanis a megyék összeírták az adózókat s minden egyes adózónál beírták az adózóképesség szempontjából számba jövő összes adatokat: a 16 éven felüli gyermekeket, a fivéreket, a zselléreket, szolgákat, szolgálókat, az állatokat, házakat, szántókat, kaszálókat, szőlőket, szilvásokat, káposztás- és dohányföldeket, gyümölcsös- vagy zöldségeskerteket, a malmokat, s egyéb jövedelemforrásokat (pl. fűrészmalom, korcsma), a kazánokat, méhkasokat, kézművesműhelyeket, kereskedéseket s végül a közös haszonvételekből származó jövedelmeket, meg azt, hogy mennyit kell fizetnie az adózónak a hadi- és a házipénztárba. (Ez volt a dicalis conscriptio.) Minden, az összeírásban szereplő kategóriáról megállapították, hogy belőle hány egység tesz ki egy dicát. Pl. 1 jobbágy = 1 dica, 4 jobbágyfiú = 1 dica, 8 jobbágyleány s=? 1 dica, 32 disznó = 1 dica, 40 juh = 1 dica. (Ez volt a clavis repartitionis.) Az ugyanazokra a kategóriákra vonatkozó kulcsszámok a helytől és időtől függően eltérést mutattak, de egymás közötti arányuk nagyjából változatlan volt. (Tehát pl. kétszer annyi jobbágyleány tett ki egy dicát, mint amennyi jobbágyfiú.) A megyék a dicalis conscriptiok alapján járásonként összesítést is készítettek, amelyben minden egyes helységnél feltüntették a dicalis conscriptiok összesített adatait, és minden adat mellé beírták, hogy hány dicát tesz ki. (Ez volt a summarium.) Kötelesek voltak beküldeni a törvényhatóságok a kéthavi pénztárkivonatot (extractus bimestralis) és az egyhavi jegyzéket (tabella menstrualis) a beszedett és a hátralékos contributioról, valamint a pénztáraik (hadiadópénztár, házipénztár, árvapénztár stb.) megvizsgálásáról (cassae visitatio, Kasse-Untersuchung) szóló jelentéseiket. Be kellett küldeniük a jövő évi költségeik előirányzatát (praeliminaris designatio erogationum, PräliminarAusweis, közköltségek előleges kivetése) is. Mindezeket a számvevőséggel vizsgáltatta meg a helytartótanács. Az esetleges észrevételeket közölte a törvényhatóságokkal s válaszaik megérkezése után irattárba helyezte az iratokat. A helytartótanács gondoskodott arról, hogy a számvevőség elkészíttesse a szükséges nyomtatványokat, összeírási íveket, pénztárkivonati íveket, költségvetési tabellákat s a kiadóhivatal a kellő mennyiségben lássa el velük a törvényhatóságokat. A törvényhatóságok hadi- és háziadóelszámolásai szintén beérkeztek a helytartótanácshoz, ezeket is a számvevőség vizsgálta felül. Amennyiben szabálytalanságot talált, a helytartótanács írt a törvényhatóságnak s válasza alapján hozta meg a számvevőség a véghatározatot. A számvevőség határozatát a helytartótanács sok esetben fölterjesztette-az uralkodóhoz s az vagy elengedte a kifogásolt szabálytalanságot, vagy jóváhagyta a számvevőség elmarasztaló határozatát. A felmentvényeket is a helytartótanács küldte meg a'törvényhatóságoknak. Szabálytalanság esetén a pénztáros ellen per indult s kötelezték az anyagi elégtételadásra. Ilyenkor a pénztáros vagy rokonai rendszerint kérték az elégtétel elengedését; kéréseiket a helytartótanács az uralkodó elé terjesztette döntésre. Nagyrészt a helytartótanács közreműködésével történt a szerencsétlenségek következtében kárt szenvedett községek, városok adójának elengedése (relaxatio). 1785-től 1790-ig ugyan II. József rendeletére maguk a megyék mentették fel a kárvallott adózókat az adófizetés alól, de azután ismét a helytartótanácshoz kellett fordulniuk az elengedés érdekében. Kérésükkel együtt 16 A helytartótanácsi levéltár 241