Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

beküldték a lakosokat ért kár leírását is. A helytartótanács meghallgatva a számvevőség véleményét, döntést hozott, vagy az uralkodó elé vitte az ügyet s azután.értesítette az érdekelt törvényhatóságot a döntésről. Meg kell itt említeni, hogy az egyes községeknek, II1 _ egyes lakosoknak elengedett adót kivetették a megye, illetve város többi lakójára, vagyis az egész megyére, városra nehezedő adóterhet nem csökkentették ilyen esetben sem. A szerencsétlenséget szenvedett községek számára gyűjtött kegyes adományokat, 111. az ezeknek harmincadhivatalba történt befizetéséről szóló nyugtákat is a helytartótanácshoz küldték be a törvényhatóságok. (Az ilyen gyűjtésekkel egyébként a köz- és városrendőrségi osztály — dep. politiae generális et civitatum — is foglalkozott.) Hozzá fordultak azok a magánszemélyek (céhtagok, invalidus katonák, anabaptisták, bányászok, nemesek stb.) is, akik adójuk, adóhátralékuk elengedését (relaxatio), vagy adófizetés alóli állandó mentesítésüket (immunitatio) kérték, illetve adóztatásuk jogosultságát vitatták. A helytartótanács ezekre vonatkozóan bekérte a törvényhatóság véleményét, azután az uralkodó döntése alá bocsátotta. Ezek voltak azok az ügyek, amelyek az egész 1783—1848 közötti időszakban a közadói osztály ügyköréhez tartoztak. Működésének első éveiben azonban még különböző egyéb ügyekkel is foglalkozott. Ezek egy része szoros, más része távolabbi összefüggésben volt az adóüggyel. 1790-ig az ügyosztály intézte a zsidó türelmi taxával kapcsolatos ügyeket. (1790-től ezek a departamentum Judaeorum ügykörébe tartoztak.) Eddig az időpontig a közadói osztály foglalkozott a megyéktől beérkező türelmi taxa-kivetésekkel és a beszedett taxáról készített számadásokkal, valamint a hátralékról készített kimutatásokkal. Ezeket a számvevőség átvizsgálta s a helytartótanács a megyéket felszólította a hátralék behajtására. A zsidóknak a türelmi taxa mérsékléséért, a hátralék elengedéséért beadott kéréseit az uralkodóhoz terjesztette fel döntésre, az illető megye és a számvevőség véleményének figyelembevételével készült javaslata kíséretében. Szükség esetén a kamarával is levelezett a zsidó taxa ügyében, (1783/84-ben még zsidóösszeírások is találhatók a közadói ügyosztályban.) Ugyancsak 1790-ig volt dolga az ügyosztálynak az ún. pallosjog-pénzek (jus gladii pénzek) és az alsóbíróságoknál befolyó illetékek ügyével. II. József ugyanis a bírósági szervezet átalakításakor kötelezte a pallosjoggal felruházott földesurakat, hogy bizonyos összeggel járuljanak hozzá a tőlük elvett büntető törvénykezés költségeihez. Ezt a hozzájárulást nevezték pallosjogpénznek, behajtása a megyék feladata volt. A megyéknek mind a pallosjogpénzről, mind az újonnan szervezett megyei altörvényszékeken befolyó illetékpénzekről és az altörvényszékek kiadásairól számadást kellett beküldeniük s ezt a helytartótanács megvizsgáltatta a számvevőséggel. Nem sokkal II. József halála után ezek az ügyek megszűntek. 1787-ig ez az ügyosztály foglalkozott a megyéknek a községek adósságairól (aktív és passzív státusáról) szóló jelentéseivel s utasítására a számvevőség felülvizsgálta ezeket. 1787-től kezdve a vármegyei osztály (departamentum politicum comitatuum) intézte ezt. Az 1780-as évek elején a közadói osztály közreműködött a falusi bírák és jegyzők számára készülő utasítások kidolgozásában is; a megyéktől beérkező tervezeteket áttette a számvevőséghez, az instructio megfogalmazása végett.