Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

ellenőrizte s összesítést készített belőlük; ezt azután a helytartótanács az uralkodó elé terjesztette, a hadiadóval hátralékban levő megyéket pedig felszólította a fizetésre. II. József uralkodása alatt az általa elrendelt újítások következtében olyan feladatokat is kellett végeznie a helytartótanácsnak, amelyek később általában nem, vagy csak kis számban adódtak. Végbement ez idő alatt közreműködésével a várak, erődítések megszüntetése, átadása a polgári hatóságoknak, felszerelésük eladása. A katonaság egy részének kincstári ellátásba való átvétele is megtörtént. A katonaság új elhelyezési tervének kidolgozása ügyében a megyék és a katonaság közt lefolyt tárgyalásokról készült jegyzőkönyveket, amelyeket a törvényhatóságok küldtek be, felterjesztette jóváhagyásra az uralkodónak. Felterjesztései alapján döntött az uralkodó az üres kolostoroknak és egyéb középületeknek a katonaság számára való átadásáról. A deperditalis és concurrentialis fundus ügyeivel is foglalkozott. 1787-től a törvényhatóságok kimutatásokat küldtek be a katonatiszteknek és katonai tisztviselőknek adott szállásokról. Ezeket felülvizsgáltatta a számvevőséggel s a szállásbéreket megtéríttette a concurrentialis fundusból. A kerületi biztosok székhelyére rendelt katonasággal (AssistenzCommando) is akadt dolga. Különösen nagymértékben megnövekedett a munkája az 1787.—1790. évi török háború idején. A törvényhatóságok neki számoltak be a hadsereg számára történő termény-, takarmány- és tüzifaszállításokról. E jelentésekből összesítést készíttetett a számvevőséggel s azt felküldte Bécsbe. A hadsereg számára az országban és az örökös tartományokban vásárolt vágómarhák és lovak elhelyezése, takarmánnyal való ellátása érdekében írt az érintett megyéknek s a megyék tőle kértek kártérítést az állatok által okozott károkért. A katonai raktárakhoz a főhadparancsnokság kívánságára a törvényhatóságokkal őrséget állíttatott. A háború miatt szükséges fokozottabb szállítás előmozdítása érdekében kimutatásokat kért be a törvényhatóságoktól a területükön levő hajókról, hajósokról és a hajóhúzási költségekről, foglalkozott a hajósok bérének megállapításával. A déli megyéknek a török és szerb emigránsokkal kapcsolatos költségei megtérítéséről is intézkedett, miután a számvevőség átvizsgálta a megyék erről készített számadásait. A hadjárat befejezése után is még évekig folyt a szállított terményekért stb. adott kamarai kötelezvények beváltása a helytartótanács közreműködésével. Az 1789-ben fellángolt megyei ellenállásra vonatkozóan is számos iratot találunk az ügyosztály anyagában: a megyék jelentéseit közgyűléseikről, felirataikat, amelyekben országgyűlés összehívását követelik. (A megyéknek II. József rendeletei elleni tiltakozásaira egyébként a „Dep. politicum comitatuum" és a „Dep. conscriptionale" is tartalmaz anyagot.) A helytartótanács közreműködésével jutottak nyugvópontra sok évi huzavona után a kincstár és a törvényhatóságok kölcsönös követelései, amelyek a nemesi felkelésekből (1797, 1801/2, 1805/6, 1809, 1813. évi inszurrekciók) és az 1799. és 1805/6. évi háborúkban részt vett orosz segítőcsapatok ellátásából eredtek. De nemcsak az ilyen rendszeres munkát igénylő feladatokkal, hanem sokszor a katonaság és a törvényhatóságok közt ad hoc felmerülő ellentétekkel is a helytartótanácsnak kellett foglalkoznia (pl. a markotányosok bormérése ellen a törvényhatóságok részéről beküldött panaszok,