Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Rátérve most már az ügyosztály munkájának részletes ismertetésére, tekintsük át először a hadsereg elhelyezésével, ellátásával kapcsolatban adódó feladatokat. Mind az országban állomásozó, mind az átvonuló katonaság elszállásolására vonatkozóan a helytartótanács közölte a törvényhatóságokkal a hadsereg igényeit: megküldte nekik a főhadparancsnokságnak az országban tanyázó katonaságról készített jegyzékeit, értesítéseit arról, hogy mikor mennyi katonaság érkezik, hová fog beszállásolni s megküldte az érintett megyéknek az átvonuló csapatok útitervét (marcheroute, itinerarium), az őszi fegyvergyakorlatok tartása végett készített csapatösszevonási terveket, a gyógykezelés végett fürdőkre küldött beteg katonák útitervét. Közvetítette a katonasághoz a törvényhatóságoknak az elszállásolással kapcsolatos kívánságait (pl. a szénahiányra való tekintettel csak később szállásoljanak be náluk katonaságot, halasszák el az összesereglés időpontját). Szükség esetén (pl. hadi mérésekre, térképezésre kiküldött katonatiszteknek, altiszteknek adott szállásért) szállásbér kifizetése ügyében is intézkedett az ügyosztály. A tisztilakok és laktanyák, valamint katonai kórházak, raktárak és lovaglóiskolák építéséről, javításáról jelentéseket, költségvetéseket, elszámolásokat küldtek be neki a törvényhatóságok. Ezeket az építési igazgatósággal és a számvevőséggel vizsgáltatta át s megfelelő esetekben intézkedett a költségek megtérítéséről. A helytartótanács közreműködésével ment végbe a katonaság számára szolgáltatandó előfogatok állomáshelyének kijelölése, áttétele máshová és a helységek egymás közti távolságának megállapítása, aminek az előfogati bér nagysága szempontjából volt jelentősége. Ezeket a kérdéseket a helytartótanács az országos biztosság javaslatára, az építési igazgatóság szakvéleményei alapján szabályozta. A helytartótanácshoz futottak be a törvényhatóságok és kisebb számban magánszemélyek kérései a katonai szállításokban — főként a háborúk idején történt szállításokban — elpusztult igásállatok megtérítéséért. A megyék jelentéseit, jegyzékeit a helytartótanács megvizsgáltatta a számvevőséggel, összesítést készíttetett s azután az uralkodó elé vitte az ügyet döntés végett. A döntés megérkezése után pedig gondoskodott róla, hogy a kártalanítás a döntésben előírt módon (kimustrált katonalovak átadásával, kimustrált katonalovak elárverezéséből befolyó pénzzel, házipénztárból, hadiadóba való beszámítással) megtörténjék. A helytartótanácson keresztül bonyolódott le az elszaladt katonalovak felkerestetésének ügye is: közölte a megyékkel a hadparancsnokság értesítéseit a lovak elveszéséről, neki jelentették a megyék a lovak előkerülését s közbenjárására kapták meg a lovakat befogó lakosok a szokásos jutalmat. Egyik legfontosabb feladata az volt a helytartótanácsnak, hogy a biztosi computusok eredményeit ellenőrizze. A kéthavonként és félévenként — tavasszal és ősszel — tartott computusokon mutatták be a törvényhatóságok a kerületi biztosoknak a hadsereg számára tett szolgáltatásokról — szállás, élelem, takarmány, előfogat stb. — kapott nyugtákat, s ezeknek alapján a biztosok a szolgáltatások értékét leszámították az illető törvényhatóságra eső hadiadóból. A fennmaradt összeget azután pénzben fizették ki a törvényhatóságok. A biztosok a helytartótanácsnak megírták a computus helyét és idejét, s a helytartótanács értesítette erről a törvényhatóságokat. Az elkészült computusokat a biztosok beküldték a helytartótanácsnak; a számvevőség