Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

borba, az élőfogat, amelyben sok igásállat elveszett; az újoncoknak adott foglalópénz, az újoncok ellátása a katonaságnak való átadásig s végül az élelem fuvarozása háború idején) értékét évi 500 000 forintra becsülte s ezt az összeget a porták arányában kivetette a.törvényhatóságokra. Az ily módon létrejött „fundus deperditalis"-ból tartotta a kincstár a katonaságot. Az elszámolási nehézségek miatt azonban egyelőre csak a gyalogság eltartását vette át a kincstár, a lovasságot pedig — a fundusból kapott megtérítés ellenében — továbbra is az ország tartotta. 1787-ben „concurrentialis fundus"-t (Concurrenz-Fond) állított fel II. József; elrendelte, hogy évi 120 499 forint vettessék ki a megyékre a portaszám szerint, amelyből a háztulajdonosoknak megtérítik a katonatiszteknek és katonai tisztviselőknek adott szállást. Az újoncozás tekintetében lényeges változás nem következett be. A legénység kiegészítése továbbra is a jobbágyokból történt; csupán a zsidók addigi immunitását szüntette meg II. József az 1787-i háború alkalmával, elrendelve, hogy a zsidók közül is állítsanak katonákat s ezeket fuvarosszolgálatra használják fel. A katonaszökevények és a szökevénypártolók elleni eljárást megszigorította az uralkodó. A katonai ügyek intézésében II. József az adminisztráció egyszerűsítésére törekedett. 1785-ben kiadott rendeletében azt kívánta, hogy a felmerülő kérdéseket lehetőleg intézzék el egymás közt az ezredek parancsnokai és a megyék, s csak a nehezebben megoldható kérdések kerüljenek a hadosztályparancsnokok s a kerületi biztosok és végül a helytartótanács és a föhadparancsnokság elé. Elrendelte, hogy a sok irogatás elkerülése végett a helytartótanács és a föhadparancsnokság hetenkint vegyesbizottsági ülést tartson, ezen intézze el az ügyeket. A biztossági kerületek beosztását úgy változtatta meg, hogy azok egybeessenek az ország tíz közigazgatási kerületével s a kerületi biztosok székhelyét is áttette a kerületi főispánok székhelyére. Minthogy a katonatartás új rendszere következtében az országos biztosság munkája egyszerűsödött, csökkenteni akarta az országos biztosság tisztviselőinek létszámát s ezért a megüresedő állásokat nem töltötte be. II. József halála után mind a hadsereg ellátásában, mind a biztossági ügyek adminisztrációjában végrehajtott változtatásait hatálytalanították. A két fundust II. Lipót eltörölte s 1790. május 1-ével visszaállította a katonatartás korábbi, az 1751-i regulamentumban megszabott rendszerét. Helyreállította az országos biztosság eredeti szervezetét is, minden betöltetlen állásra kinevezett valakit. A biztossági ügyek intézése azután az egész rendi korszak folyamán lényegében a II. Lipót által megállapított keretekben történt. A biztossági osztály sokrétű és az ország, az adózó nép szempontjából rendkívül jelentős munkát végzett. A ráháruló számos feladat elvégzésének megkönnyítésére ennek az ügyosztálynak — eltérően a többi ügyosztálytól — két részlege volt; egyiknek az országos biztosság igazgatója, rnásiknak az országos biztosság aligazgatója volt a referense. Az előbbi főként a katonaság ellátásával, elhelyezésével kapcsolatos ügyeket intézte, valamint az országos biztosság személyi ügyeit; az utóbbi pedig az ujoncozással, szökésekkel és általában a katonák személyét érintő ügyekkel kapcsolatos teendőket látta el. (Ennek a két referens közti ügykörmegosztásnak a kutatás szem-' pontjából nincs jelentősége, mert az iratokat közösen kezelték s egységes segédkönyvekbe vezették be.)