Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

Az ügyosztály megszervezésének idején a rendezési munkálatok már lezajlottak. Az árutermelésre egyre fokozottabb mértékben áttérő földesurak nemcsak az urbáriumokban foglalt rendelkezéseket igyekeztek kijátszani, hanem a nyílt erőszakot is alkalmazták annak érdekében, hogy minél nagyobb jövedelmet "biztosítsanak maguknak a jobbágyság fokozott kizsákmányolása révén. Az ügyosztály munkáját tehát most már az úrbérrendezés során bevezetett törvényes állapotok fenntartásának biztosítása képezte. Ehhez járult még ama úrbéri törvények végrehajtásának ellenőrzése, amelyeket a későbbi évek folyamán, s főként a reformkorban hoztak az országgyűléseken. Hogy a XVIII. század végén és a XIX. század első felében alkotott úrbéri törvényeket a gyakorlatban hogyan hajtották végre, arra az ügyosztály iratai szolgáltatnak legtöbb adatot. A földesúri visszaélések úgyszólván napirenden voltak s ezeket a helytartótanács maga sem tudta, vagy helyesebben nem is akarta megakadályozni, hiszen a tanácsosok maguk is a birtokos nemesség, vagy igen sok esetben a főurak közül kerültek ki. Az úrbéri ügyosztály iratainak tárgya lényegében a bizottság irataival azonos körben mozog, mint ahogyan az ügyosztály hatásköre sem tért el a bizottságétól. Mivel az úrbérrendezés igen sok esetben csak papíron vetett gátat a jobbágyság kizsákmányolásának további fokozása elé és a földesurak a rendelkezések kijátszásán kívül a nyílt erőszakot is gyakran alkalmazták, a jobbágyok továbbra is állandó panaszokkal keresték fel a helytartótanácsot, hogy földesurukkal szemben törvényes védelmet nyerjenek. A robotterhek behajtásánál mutatkozó túlkapások, gazdatisztek visszaélései, aratás vagy kaszálás idején törtértő gyakori robotkövetelés szinte állandóan szerepel a panaszokban. Sok viszály volt a hosszúfuvarok teljesítése körül is. Az irtványföldek erőszakos visszavétele, vagy ezek körül keletkezett egyéb ellentétek miatt is gyakran fordulnak támogatásért a jobbágyok a helytartótanácshoz. Italmérésben való akadályozás, faizás, legeltetés körül támadt ellentétekre is számtalan iratot találunk. Meg kell jegyezni, hogy egy-egy jobbágypanaszban vagy úrbéri perben, melyek az egykorú lajstromkönyvben is csak így vannak bejegyezve, a jobbágy és földesúr között felmerült ellentét számtalan formájára, sőt nem egy esetben a parasztság ellenállására, helyi megmozdulásaira is találunk anyagot. A XIX. század húszas éveitől a legelőelvételek, majd az 1836-os országgyűlés után törvényesen is megindított legelőelkülönítések miatt indított perekre van sok iratanyag. Az 1840-es évek anyagában az 1840-es országgyűlés óta történt örökváltságokra vonatkozó iratok is megtalálhatók a sorozatban. A helytartótanács ugyanis ezeket az örökváltsági szerződéseket is felülvizsgálta. A helytartótanács azért, hogy a földesurakat az urbáriumok és a későbbi évtizedek folyamán hozott úrbéri törvények betartására kényszerítse és a megyéknek e téren kifejtett tevékenységét ellenőrizze, állandóan bekérte a megyegyűléseknek az úrbéri ügyekben hozott határozatairól szóló jegyző/ könyveket. Az úrbéri ügyosztályon ezeket a határozatokat felülvizsgálták és adott esetben megváltoztatásukat is elrendelték. Ugyancsak állandó jelentéseket kért az ügyosztály a pusztatelkek számáról, melyekről azután körözvényeket küldött szét az országban, hogy betelepítésüket meggyorsítsa.