Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

és továbbította a számvevőségre, ahol az országos összesítéseket elkészítették. Még 1787-ben —amikor a nagyarányú gabonahiány miatt a drágaság állandóan fokozódott — elrendelték, hogy a kimutatásokat kéthetenként terjeszszék fel a törvényhatóságok. 1790-től kezdve a helytartótanács által kinyomatott és a törvényhatóságoknak szétküldött táblázatokon kellett a jelentéseket beküldeni. 1793-ban utasítást adtak ki, hogy az árakat pozsonyi mérők után tüntessék fel. 1797-ben a jelentések idejét egy hónapra csökkentették. A törvényhatóságok két táblázatot terjesztettek fel a helytartótanácshoz. Az egyikben az élelmiszerek, valamint a széna és szalma piaci középárát, a másikban pedig különböző terményekét tüntették fel. Az első táblázat az alábbi élelmiszereket vette számba: kenyér, hús (disznó, marha, juh), liszt, borsó, lencse, dara, köles, bab, kukorica, káposzta (zöld, savanyú), só, vaj (friss, olvasztott), tojás, tej, ecet, bor, sör, pálinka és végül szalma és széna. A második táblázat a következő árukat tartalmazta: igás marha (ökör, ló), hízott ökör, tehén, juh, sertés, gyapjú (magyar, német, spanyol), len, kender, tölgy gubacs, nyersbőr (marha, ló, juh), méz, viasz és leveles dohány. A számvevőség által elkészített évi összesítéseket az ügyosztály a kancelláriához terjesztette fel. A hal áráról negyedévenként küldtek jelentést a törvényhatóságok. Külön számoltak be a törvényhatóságok az országos vásárok árairól és forgalmáról. A piaci árukról kért tájékoztatás mellett a helytartótanács ellenőrzése még a közélelmezés más területeire is kiterjedt. Főként a városok liszt- és húsellátásával foglalkozott sokat az ügyosztály. Felügyelt arra, hogy a sütödék és vágóhidak megfelelnek-e a tisztasági és egészségügyi követelményeknek. Ellenőrizte, hogy a kenyér és zsemlye ára arányban van-e a liszt, illetve gabona árával. Felszólította a városi tanácsokat a húsellenőrzésre és a romlott hús árusításának a megakadályozására. Engedélyezte a liszt- és szatócsüzletek nyitását. Jelentést kért még a tüzifaárakról és a városok tüzifaellátásáról. Az ügyosztály hatáskörébe tartozott a malomrend és a molnárbérek vagy őrlési díjak szabályozása. Utasította a törvényhatóságokat a molnárok csalásainak a megakadályozására. ínséges esztendőkben elrendelte a malmokban levő lisztkészletek összeírását. Az ügyosztály feladata volt az országban használt különböző mértékek egységesítését elrendelő törvények végrehajtásának az ellenőrzése. Bár az országgyűlési törvények és helytartótanácsi rendeletek egész sora tette kötelezővé a pozsonyi mértékek bevezetését, a valóságban mégis a legkülönbözőbb mértékegységek használata divatozott. Az ügyosztály mindent elkövetett, hogy a törvényhatóságok e téren is gondoskodjanak a törvények és rendeletek végrehajtásáról. Gyakran kért jelentést a vármegyéktől és városoktól a területükön divatozó mértékekről. E jelentések beérkezte után gyakran szigorúan utasította a megyéket, hogy tiltsák el a nem engedélyezett mértékegységek használatát. Ezenkívül szabályozta az ügyosztály a mértékhitelesítési eljárást. A hiteles mérleghasználat ellenőrzése végett elrendelte, hogy a törvényhatóságok a különféle üzletek és vendéglők mértékeit meglepetésszerűen vizsgálják meg és az eredményekről tegyenek jelentést a helytartótanácsnak. A rendőri osztály hatáskörébe tartozott a tűzrendészeti szabályok közzététele és végrehajtásuk ellenőrzése. A törvényhatóságok évről évre jelentést