Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

lehetett városi tisztségre megválasztani, s ha ilyen személy mégis városi tisztséget akart elnyerni, a helytartótanácstól kellett engedélyt kérnie. (Ezzel a tilalommal azt akarták elérni, hogy a városok vezető állásai ne kerüljenek egy szűk klikk kezébe.) Felügyelt a helytartótanács az országgyűlési követek megválasztására és a követi utasítások kidolgozására. A szabad királyi városok sorába felvételt kérő helységek felszabadításának ügyét a kamarával együtt, vegyes bizottsági üléseken tárgyalta meg. Az egyes polgárok, illetve a polgárság egyes rétegeinek kisebb-nagyobb panaszaival, a városi vezetőség elleni feljelentéseivel is foglalkozott; komolyabb esetekben biztost küldött ki a panaszok kivizsgálására. Átnézte a városoknak az újonnan felvett és a meghalt polgárokról készített jegyzékeit. Szabályozta a polgárfelvételi taksát és az egyéb városi illetékeket. A városi javak bérbeadásának ügyét első fokon a kamara intézte, de a szerződéseket végső jóváhagyás végett be kellett küldeni a helytartótanácsnak. A városok személyi kiadásaival kapcsolatos ügyek az 1794-i rendelkezés értelmében a kamara hatáskörébe tartoztak, de azért foglalkozott velük a helytartótanács is. Mindezek az ügyek természetesen a városi ügyosztály gondjaira voltak bízva. Továbbra is a városi ügyosztály intézte a céhügyeket (nem csupán a szabad királyi városokban, hanem a mezővárosokban és falvakban levő céhek ügyeit is); intézkedett az új céhek alakításával, a céhlevelek kiadásával, a céhekbe való felvétellel, a vándorlás és remeklés alóli felmentésekkel kapcsolatos kérések és a kontárok elleni panaszok ügyében. A helytartótanácsnak 1801-ben adott utasítás értelmében a polgárrá és mesterré felvétellel kapcsolatos panaszokat a helytartótanács önállóan döntötte el s ezeket nem kellett felterjesztenie a királyhoz. 1792-től 1824-ig azonban a nem sz. kir. városokban működő céhek ügyeivel a közigazgatási osztály (dep. publico-politicum) foglalkozott. Kisebb számban üzletnyitás, gyáralapítás engedélyezéséért beadott kéréseket is intézett a városi ügyosztály. (Az ilyen kérések zömét azonban a kereskedelmi ügyosztály intézte.) Mindezeken kívül még a városokat érintő egyéb ügyekre, pl. tanítói állás rendszeresítésére, városi kórházak állapotára, városi levéltárakra, telekkönyvek bevezetésére stb. vonatkozású iratokat is találunk az ügyosztály anyagában. Az ügyosztály iratanyagának irattári rendszere némileg eltér a többi ügyosztályétól. 1783-tól 1790-ig ugyanis — tehát azokban az években, amikor a városok valamennyi ügyét a helytartótanács intézte — külön vannak a városok gazdasági ügyeire és külön a városok egyéb, ún. politikai ügyeire vonatkozó iratok. Az 1783—1786. években külön-külön kezelték a gazdasági és politikai ügyekre vonatkozó iratokat, külön kútfő-tételszámozással látták el, külön lajstromkönyvet készítettek hozzájuk, s természetesen külön is állították fel őket, „Oeconomica", ill. „Politica" feliratú csomókban. 1787-ben megszűnt a külön kezelés, ettől kezdve egységes a kútfő-tételszámozás és a lajstromkönyv; de az egységesen besorolt és elhelyezett 1787— 1789. évi iratok közül utólag kiválasztották az „Oeconomica" jellegűeket — mégpedig a kútfőkön belül egészen az egyes tételekig menő elkülönítéssel — s ezeket kútfő-tételszámaik rendjében külön állították fel, „Oeconomica" felírással ellátott csomókban. Az „Oeconomica"-ba áttett iratok mellé a lajstromkönyvbe vörös ceruzával beírták az „Oec." rövidítést. Az iratok szétválasztása „gazdaságiakra" és „politikaiakra" azonban nem teljes követ11 A helytartótanácsi levéltár 161