Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

s a városoknak — a megyékhez hasonlóan — kötelességük a helytartótanácstól kívánt információkat, jelentéseket beküldeniük. A helytartótanácsot megbízták azzal is, ellenőrizze a városok és megyék adószedőinek a hadiadóról és a háziadóról készített elszámolásait. 1730-ban azonban — hogy a sok feladattal terhelt helytartótanács munkáján könnyítsenek — a városok háziadó-elszámolásainak felülvizsgálatát és általában a házipénztárral összefüggő ügyeket (oeconomica) a magyar kamarára bízták. így tehát a városok felett két kormányszék, a helytartótanács és a kamara gyakorolt felügyeletet. A két kormányszék működési köre a városi ügyekben nem volt pontosan elválasztva. Természetesen a helytartótanács inkább az ún. „politikai" (közigazgatási) ügyekben, a kamara pedig a gazdasági ügyekben irányította, ellenőrizte a városokat. Egyes városi ügyeket általában a vegyes (azaz helytartótanácsi és kamarai tanácsosok részvételével tartott) bizottsági üléseken tárgyaltak meg, így a városok számának gyarapítását (vagyis mezővárosok sz. kir. városi rangra emelését), a polgárfelvételi taksa szabályozását, a városi haszonvételek (bormérés, pálinkafőzés, mészárszék stb.) árverés útján történő bérbeadását stb. Ha a városokba bizottságot kellett kiküldeni, rendszerint két biztost, egy helytartótanácsi és egy kamarai tanácsost küldtek ki. A városoknak két kormányszék útján történő irányítása természetesen sok zavart, bizonytalanságot okozott; ezért II. József elrendelte, hogy 1783. november 1-től kezdve minden városi ügyet a helytartótanács intézzen. Ettől kezdve tehát a városok összes ügyeit a helytartótanács (majd 1785. augusztus 11-től a kamarával egyesített helytartótanács) intézte. 1787. március 1-ével II. József rendelete értelmében megszűnt a városok közvetlen összeköttetése a helytartótanáccsal. II. József ugyanis a városokat, mint egy-egy járást, beosztotta a vármegyékbe, s így politikai ellenőrzésük a megyei alispán, felsőbb fokon pedig a 10 kerület élén álló főispánok feladatává lett, ezek útján kapták meg a helytartótanács rendeleteit; gazdasági ügyeik szempontjából pedig első fokon a kerületi kamarai adminisztrációk alá rendeltettek. A városok ettől kezdve az államhatalom részéről minden eddiginél erősebb beavatkozást kénytelenek elviselni. Királyi biztos nevezi ki a bírót életfogytiglanra, csupán az egyéb tisztségeket tölthetik be a polgárok választás útján, de csak a királyi biztostól kijelölt egyénekből. Kötelezően előírják nekik városi javak bérbeadását, sőt eladását is. A városokat négy kategóriába sorolják be s mindegyik kategóriában egységesen állapítják meg a csökkentett létszámú tisztviselői kar számára az eddiginél magasabb fizetéseket. Csorbát szenved a tanács bírói hatásköre is, mert a büntetőpereket 1787. szeptember 1-től kezdve a megyei törvényszék helyett működő iudicium subalternum tárgyalja. II. József halála után, rendszerének felszámolása során ismét visszatérnek a kettős függéshez, vagyis közigazgatási ügyekben újra a helytartótanácstól, gazdasági ügyekben pedig a kamarától függnek a városok. A városok feletti gyámkodás, ellenőrzés azonban lényegében nem csökken; egyes kérdésekben ugyan kevésbé bántó formával cserélik fel a II. József korabelit (pl. a tisztújításban; többé nem a királyi biztos nevezi ki a bírót, de az ő irányítása alatt, a kormányzat akaratának megfelelően történik meg a választás), de a városok nem nyerik vissza többé a régebbi századokban élvezett széleskörű autonómiájukat. Az állami felügyelet a városi élet minden terü-