Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

még 1785-ben kiadott rendeletek közhírré tétele. Ezt követték az úrbéri perek megyei tárgyalásának szabályozásáról, továbbá a gazda—cseléd viszony szabályozásáról szóló leiratok. Az ügyosztályon tárgyalták a fenti rendeletek elleni panaszokat, vagy tiltakozásokat és a gyakorlati alkalmazásuk során felmerülő kérdéseket. Az előbbiekhez hasonlóan a vármegyei osztály gondoskodott II. József 1786-ban kiadott házassági pátensének végrehajtásáról. 1785- ben megszüntették a helytartótanács cigányügyi osztályát. A cigányok letelepítésének szabályozását a vármegyei osztály vette át 1786-ban. (Ezeket a teendőket 1790-től kezdve részben a ,,departementum publicopoliticum", részben pedig a „departamentum politiae in genere et civitatum" intézte.) Az 1786-os ínség idején az ország északi részén — itt volt a legnagyobb a kenyérhiány — az ügyosztály javaslatára tiltották meg a gabonának szeszgyártásra való felhasználását. Az ínség elleni védőintézkedések közül még a kamarai és alapítványi birtokok termésátlagainak összeírását végezte. Gondoskodott a II. József által 1787-ben kiadott vadászati rendtartás közhírré tételéről. 1786- ban indult meg II. József rendelete nyomán a megyei levéltárak iratainak rendezése és lajstromozása. A rendezés során a közigazgatási és politikai anyagot külön kellett válogatni a bíróságitól. Az új feladatot a vármegyei jegyzők — akik a megyei levéltárakat kezelték — már nem tudták elvégezni. Ezért a megyék egymás után folyamodtak a helytartótanácshoz regesztrátorok alkalmazásának engedélyezéséért. Az ügyosztályhoz futottak be a rendezési munkálatokról szóló beszámolók is. A levéltárak rendezésének irányítása, illetve ellenőrzése mellett az ország térképezésével is foglalkozott az ügyosztály. 1789-ben új levéltári feladattal növekedett az ügyosztály munkája. Ekkor rendelte el II. József, hogy a káptalani és hiteles helyi levéltárakat szállítsák Budára és ott a volt ferencrendiek templomában helyezzék el. A megyék tiltakozása ellenére 1789 őszén a helytartótanács sürgetésére, megkezdődött a levéltárak szállítása. A vármegyei osztály fentiekben ismertetett hatásköre II. József halálával, illetve rendeleteinek visszavonásával lényegesen megváltozott. 1,790ben már a régi megyei szervezet helyreállítását és a német nyelvrendelet visszavonását veszi tudomásul az osztály, továbbá a tisztújító közgyűlésekről küldött jelentéseket vagy jegyzőkönyveket és az egyesített vármegyék és hiteleshelyek levéltárainak a visszaállítását. Ezenkívül még az országgyűlés összehívásával kapcsolatban, főként élelmezési és egyéb ellátási kérdésekkel foglalkozott. Lassan azonban megkezdődött a régi vármegyei közigazgatás szabályozása és ellenőrzése. Az ügyosztálynak ekkor kialakult hatásköre 1848-ig változatlanul megmaradt. 1791-ben szabályozták a megyei tisztikar és az ún. szegődöttek (orvos, mérnök, biztosok, várnagy, hajdúk) fizetését. A 19. század elején az ország gazdasági és politikai életének fejlődése következtében a közigazgatási szervek feladatai is egyre növekedtek. Ezért nemcsak a központi kormányhatóságoknál, hanem a megyei közigazgatásban is állandóan növelni kellett a tisztviselők létszámát. Üj állások szervezéséért a helytartótanácshoz beadott kérelmek elbírálásakor az ügyosztály részletes jelentést kért a megyéktől a hadi- és házi-pénztár állapotáról, továbbá, hogy milyen bevételi forrásból fedeznék az új tisztviselő fizetését. E tájékoztatá-