Felhő Ibolya: A helytartótanácsi levéltár (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 3. Budapest, 1961)

ELSŐ RÉSZ A magyar királyi helytartótanács (consilium regium locumtenentiale Hungaricum) iratai

rendszer a kiadóhivatalnak az előadói korszakban, vagyis 1769-től követett gyakorlatából fejlődött ki. A kiadóhivatal akkor az általa vezetett lajstromkönyvekben, a ,,Manuale"-ban minden egyes előadónál külön számot (numerust) adott mindegyik ügynek s a számokon belül az egyes iratokat — beadványokat és kiadványfogalmazatokat — alszámokkal látta el. Most az előadók helyébe ügyosztályok léptek; az ügyosztályon belül azonban nem kapott minden konkrét ügy külön számot, hanem az egy-egy tárgykörbe tartozó ügyek általában egy szám alá — egy kútfőbe — kerültek. (Egyes ügyosztályoknál — pl. dep. civitatense, dep. eccl. cleri saecularis et reguláris — azonban a későbbi években a tárgykörök szerint kialakított kútfők helyett áttértek a terület szerinti kútfőkre; egy-egy kútfőben helyezték el pl. egy-egy város, vagy egyházmegye valamennyi — tehát különböző tárgykörökbe tartozó — ügyének iratait.) A kútfőn belül minden beadvány és kiadvány még külön sorszámot — tételszámot — is kapott. A kútfő neve eredetileg numerus volt, később ennek helyébe a fons, Quelle, majd kútfő megjelölés lépett. Az iratoknak a kútfőn belüli sorszáma a positio, Satz, később tétel nevet kapta. Az egy-egy tárgykörre vagy területre kiterjedő, tehát több konkrét ügyet tartalmazó kútfők mellett azonban minden ügyosztálynál — soknál egészen nagy számban — találunk olyan kútfőket is, amelyek csak egy ügyet tartalmaznak, bár ezeket a külön, egyedi kútfőkbe tett ügyeket is be lehetett volna osztani valamelyik általános kútfőbe. Ezek az egyedi kútfők mindig az általános kútfők után találhatók. Az azonos tárgyú kútfők az 1800-as évektől kezdve általában évről évre azonos kútfőszámot kaptak. A kútfőkön belül a beadványok és kiadványfogalmazatok sorszámozása időrendben történt. Az első tételszámot mindig az az irat kapta, akár beadvány volt, akár fogalmazat, amelyik az ügyben első volt. így pl. az ügyben kelt első beadvány kapta az l-es, a beadványra küldött válasz fogalmazványa a 2-es tételszámot. Ha pedig a beadvány nem kívánt intézkedést, a 2-es tételszámot már egy másik ügyben érkezett beadvány vagy fogalmazvány kapta. Az ügyosztályok iratainak évek szerint történő kezelése nem jelenti minden esetben a naptári év szerinti kezelést. Az 1783. november 24., vagyis az ügyosztályok működésének kezdete után tárgyalás alá került iratokat az 1784. évi iratokkal együtt helyezték el minden ügyosztálynál, amelyet 1783ban felállítottak. (Az 1783. november 24-től 1784 végéig terjedő iratokat együttesen 1783/84. évi iratoknak nevezzük.) Ezenkívül tizenöt ügyosztálynál (dep. politicum comitatuum, dep. civitatense, dep. cehale, dep. politiae generális et civitatum, dep. publico-politicum, dep. oeconomiae publicae, dep. commerciale, dep. postaié, dep. sanitatis, dep. ecclesiasticum cleri saecularis et reguláris, dep. ecclesiasticum oecomomicum, dep. ecclesiasticum fundationale, dep. religionario-ecclesiasticum, dep. religionare Augustanae et Helveticae confessionis, dep. religionare Graeci ritus non unitorum) az 1785. szeptember 7. után tárgyalásra került iratokat az 1786. évi iratokkal együtt tárolták. (Ezeknél az 1785. szeptember 7. előtti tárgyalt iratokat nevezzük 1785. évi iratoknak, az 1785. szeptember 7. után tárgyalt 1785. évi és az 1786. évi iratokat pedig együttesen 1785/86. évi iratoknak.) Tizenegy ügyosztálynál viszont (dep. cehale, dep. publico-politicum, dep. urbariale, dep. contributionale, dep. litterario-oeconomicum, dep. scholarum nationalium, dep. ecclesiasticum oeconomicum, dep. ecclesiasticum fundationale, dep. fundi