Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

totta. A Tanács ügyeinek intézésére intézőbizottságot választott. Ugyanez a rendelet intézkedett a Kerületi Ipari Termelési Tanácsok megszervezéséről is. Ezek tagjai a helyi Ipari Termelési Tanácsok Intézőbizottságainak tagjai, a legalább 100 munkást foglalkoztató községek és városok munkás-, katonaés földművestanácsainak küldöttei, valamint egyes szakemberek lettek. A Kerületi Ipari Termelési Tanács elnökét a Szociális Termelés Népbiztossága nevezte ki mint kerületi termelési biztost. A Kerületi Tanács is intézőbizottságot választott ügyei intézésére, amelynek elnöke a kerületi termelési biztos volt. Mind a kerületi, mind pedig a helyi Ipari Termelési Tanácsok intézőbizottságai általában iparáganként osztályokat szerveztek. Hasonlóképp, az ügyek megfelelő irányítása érdekében, általában Munkafegyelmi Tanácsot alakítottak. Az Ipari Termelési Tanácsok a Szociális Termelés Nópbiztosságának tanácsadó s egyben végrehajtó szervei voltak. Ennek ellenére szoros kapcsolatot tartottak fenn a helyi munkás-, katona- és földművestanácsok intézőbizottságaival s ezek megfelelő szakosztályaival. Az ipar helyi irányító szerveihez hasonlóan szervezték meg a földművelés helyi irányító apparátusát. A Forradalmi Kormányzótanács LX. és a Földmívelésügyi Népbiztosság 5. F. N. sz. rendelete alapján községi, járási és vármegyei Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottságokat alakítottak. A bizottságok mindhárom szinten, a helyi tanács által választott 3 földműves .tagból és egy szakemberből (gazdabiztosból) állottak. A gazdabiztost a köz- • ségi és járási Bizottságokba a vármegyei Bizottságok küldték ki, míg a vármegyei Bizottságok szakembereit a Földmívelésügyi Népbiztosság delegálta. A különböző szintű bizottságok irányítását, munkájuk összehangolását a Földmívelésügyi Népbiztosság dolgozóiból és a Földmunkások Országos Szövetsége által kiküldött három tagból alakult Országos Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottság látta el. Feladatuk volt a földbirtokrendezéssel kapcsolatban felmerült vitás kérdések megoldása, s a mezőgazdasági termelés zavartalanságának biztosítása. Hatáskörük kiterjedt az állami kezelésben levő, illetve a szövetkezetekké szervezett gazdaságok kivételével minden mezőgazdasági kérdésre. Hasonló feladattal, de elsősorban a termelés technikai zavartalanságát biztosító célzattal alakultak a Kerületi Mezőgazdasági Központi Műszaki Hivatalok. A kerületi központ irányítása alatt végezték munkájukat a járási Mérnökbiztosságok ós a községi műszaki kirendeltségek. Mindezek tulajdonképpen a megfelelő szintű Birtokrendező ós Termelést Biztosító Bizottságok szak-szerveiként működtek. A helyi gazdasági érdekeket messzemenően szem előtt tartó s messzemenően demokratikus ipari és mezőgazdasági irányító apparátus azonban az erők koncentrálására kötelező védelmi háború körülményei között nem volt sokáig tartható. A viszonyok nem engedték meg a demokratikus irányítás módszereinek hosszas kikísérletezését. Szükségessé vált a demokratizmus lehető épségben tartása mellett, a benne rejlő lehetőségek maximális felhasználásával áttérni a központi irányításra. Ezt az utat jelölte ki a Kerületi Népgazdasági Tanácsokról szóló CXXX. sz. forradalmi kormányzótanácsi és a 45. N. T. sz. rendelet. A Kerületi Népgazdasági Tanácsok szakszervezeti kiküldöttekből, a megyei munkástanács, a városi tanácsok, a termelőszövetkezetek, a kerületi