Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)

A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban

ipari tanácsok kiküldötteiből alakultak, a kerületi gazdasági biztos részvételével. A Tanács elnöke a kerületi kormányzótanácsi biztos volt. A Tanács havonként kétszer ülésezett, s hatáskörébe tartozott a kerület mindennemű gazdasági ügye. A Tanácsok feladatkörébe tartozó ügyek intézésére, határozatai végrehajtására szervezték meg a Kerületi Gazdasági Hivatalokat. A Gazdasági Hivatalok vezetőit, a kerületi gazdasági biztosokat a Népgazdasági Tanács nevezte ki. Az ügyek intézésére osztályokat a Hivatal állított fel. Az osztályok vezetői a Tanácsok tagjai közül kerültek ki. A rendelet alapján a következő osztályok alakultak : 1. mezőgazdasági; 2. ipari; 3. közellátási; 4. kerületi ellátási; 5. építkezési; 6. pénzügyi; 7. munkaügyi osztály. Az egyes osztályokon belül alosztályokat szerveztek. Az egyes osztályok munkáját egyébként közvetlenül a Központi Népgazdasági Tanács megfelelő osztályai irányították. Ezzel, bár a helyi gazdasági érdekek képviselői is hallathatták a szavukat, az irányítás szinte kizárólagosan a központ kezébe került. Aláhúzta ezt a tendenciát az idevágó intézkedéseknek az a kitétele, hogy a Gazdasági Hivatalok létrejöttével megszűnik a helyi tanácsok gazdasági ügyintézése, s hasonlóképp megszűnnek az egyes Nópbiztosságok által korábban felállított gazdasági szervek. E szervek, tehát a Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottságok, az Ipari Termelési Tanácsok stb. — a rendelkezéseknek megfelelően — megszűntek, illetve beolvadtak a Kerületi Gazdasági Hivatal megfelelő osztályaiba. A nagy átszervezések ellenére — többnyire mint a forradalmi szervek osztályai vagy hivatalai tovább működtek csaknem mindenütt a polgári szakigazgatási szervek is. így például az Allamépítészeti Hivatalok, a Kultúrmérnöki Hivatalok stb. Ezeknek a szerveknek a feladatkörébe tartózó teendők maradéktalan átvételére nem volt idő, mint ahogy nem volt mód a gazdasági szakigazgatási apparátus (a Kerületi Gazdasági Hivatalok) maradéktalan kiépítésére sem. Azt lehet tehát mondani, hogy az intervenciós háború nemcsak a következetesen demokratikus szervezetek kiépítésében akadályozta meg a Tanácsköztársaságot, hanem a polgári államapparátus maradéktalan felszámolásában is. Ezeknek a helyi államhatalmi, igazgatási, bírósági, karhatalmi és szakr igazgatási szerveknek fennmaradt iratanyagáról ad elsősorban tájékoztatást az ismertetésünk e fejezete. Hiányosan és a legtöbb esetben töredékesen, fennmaradtak egyes levéltárakban a vasút és a posta helyi szerveinek, illetve egyéb szocializált üzemeknek iratai, valamint különböző intézetek (főleg iskolák), egyesületek és magánosok iratai is. Ezeknek az iratoknak, valamint a fennmaradt helyi sajtó (újság, röpirat) anyagnak ismertetésére is kitér a leltár. A fent ismertetett szervezet felépítését a csatolt táblázatok grafikusan is érzékeltetik.