Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban
Salgótarján nagyközségen kívül csak körjegyzőségi iratok maradtak fenn. Nógrád megyében a proletárforradalmat megelőző időszakban 68 jegyzőség működött. A Tanácsköztársaság idején a községi igazgatás két típusa alakult ki. Az egyiknél a községek az addigi elöljáróság helyébe lakosságuk számarányának megfelelő tanácsot választottak, de a vógrehajtószolgálat ellátására nem választottak községenként intézőbizottságokat, hanem a községek küldötteiből közös intézőbizottságot alakítottak a körjegyzőség székhelyén. Ennek közvetlen felettes hatósága a járási intézőbizottság volt. A másik típusnál a körjegyző hivatalában maradt, s munkájának ellenőrzésére a körjegyzőség községei három-négy tagú direktóriumot küldtek ki. Ez esetben minden község külön intézőbizottságot választott, csupán annak elnöksége (direktórium) volt közös. A járási intézőbizottság a körjegyzővel — vagy személycsere esetén a körjegyzőség feladatait ellátó direktóriumi elnökkel — állt közvetlen kapcsolatban. Iratok csak a borosberényi, cserhátsurányi és diósjenői körjegyzőségből maradtak. A fennmaradt iratanyag nagyrészt általános közigazgatási ügyeket s azokon belül a közélelmezésre, a hadsereg ellátására, a csempészés és árdrágítás meggátlására vonatkozó intézkedéseket tartalmaz. Külön figyelmet érdemel a diósjenői körjegyzőség direktóriumának intézkedése, mely a főváros élelmiszer ellátása érdekében elrendelte, hogy a kiosztásra kerülő cukrot a lakosság csak megfelelő értékű tojás ellenében veheti át. III. 1. — Pest vármegye Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottságának iratai. A Bizottság önálló regisztratúrát vezetett. Az iratanyagban selejtezést nem végeztek. A bizottság elnöke egy személyben a Pest vármegyei intézőbizottság közgazdasági ügyosztályának vezetői tisztségét is ellátta. (E kettős funkciójából ered az a látszat, mintha a bizottság nem volna önálló ügyintéző szerv.) Mint más helyeken, Pest megyében is a bizottság intézkedett a termelés folyamatossága ós a földbirtokrendezés ügyeiben. Kivételt képeztek az állami kezelés alá vont birtokok ós a már megalakult szövetkezeti gazdaságok ügyei, amelyeknek irányítása közvetlenül a Földmívelósügyi Népbiztosság hatáskörébe tartozott. Átmenetileg viszont ezeknek pénzügyeit a bizottságok irányító munkája alá vonták. A megyei bizottság a megyei intézőbizottsággal egyetértésben tartozott minden járási és községi birtokrendező és termelést biztosító bizottságba egy-egy gazdasági szakembert kiküldeni, aki a községi vagy járási bizottságok vitás ügyeit döntés végett felterjesztette az őt kiküldő megyei hatósághoz. A bizottság megalakulása után a megye területén birtokrendezést végrehajtani és termelőszövetkezetet alakítani csak annak hozzájárulásával lehetett. A rendelkezésre álló iratanyag lényegesebb ügyei között találjuk a gazdaságvezetők kinevezésére s illetményeire, a gazdaságok vizsgálataira s ezzel kapcsolatban a visszaélések megszüntetésére, a földigénylési kérelmek elbírálására, indokolatlan államosítások felülbírálására, különböző vetőmagakciók lebonyolítására, növényvédőszerek elosztására, a Vörös Hadsereg ellátására, kastélyok, földesúri kúriák kultúrházzá történő átalakítására vagy oktatási célokra történő igénybevételére vonatkozó iratokat. 2. — Kispesti járás Gazdasági Biztosának (Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottságának) iratai. A járási Birtokrendező és Termelést Biztosító
