Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
A Magyar Tanácsköztársaság Történetének forrásai a Hadtörténelmi Levéltárban
A Tanácsköztársaság bukása persze ezt a munkát is megszüntette. A Vörös Hadsereg alakulatai iratainak nagy része megsemmisült : részben a Tanácsköztársaság egyes vezető katonai személyeivel külföldre került, részint a megtorlástól félve megsemmisítették, részben a* megszálló csapatok kezére jutott. A Hadtörténelmi Levéltár által őrzött iratanyag így ma már csak kis töredéke a Tanácsköztársaság katonai apparátusa által annakidején létrehozott teljes iratmennyiségnek. Ennek ellenére, töredékeiben is igen értékes forrásanyaga az első magyar szocialista állam hősi harcait kutató történészeknek. 1 A) HADÜGYI NÉPBIZTOSSÁG Március 21—augusztus 3. — 35 doboz irat + 1 füzet segédlet (dobozjegyzék) A Hadügyi Népbiztosság, mint a hadügyigazgatás legfőbb szerve, a Magyar Tanácsköztársaság fennállásának egész ideje alatt óriási jelentőségű feladatot látott el. Működése — a maga területén — szorosan kapcsolódott a fiatal proletárdiktatúra küzdelmeihez. Az ország akkori katonapolitikai helyzetét figyelembe véve, a Hadügyi Népbiztosság legfontosabb feladata egy új, ütőképes hadsereg megteremtése volt. Ennek megfelelően, fő munkaterületei — időszakonként más-más súllyal — a következők voltak : a hadseregszervezés, a hadsereg ellátása és a honvédő háború megindulásától a Vörös Hadsereg Parancsnokság megalakulásáig a hadsereg hadműveleti vezetése. Azok az átszervezések, melyeket a következőkben ismertetünk, s melyek a Tanácsköztársaság katonai igazgatásának alakulását első pillantásra oly bonyolulttá teszik, a feladatok e gyors változásának voltak szükségszerű következményei. A proletárdiktatúra kikiáltásának napján megalakult a forradalmi kormányzótanács és létrehozták a nópbiztosságokat. Hadügyi Népbiztossá Szántó Bélát, helyettesekké Szamuely Tibort és Pogány Józsefet nevezték ki. Március 21—26-ig a Népbiztosság még a polgári demokratikus időszak hadügyminisztériumának változatlan hivatalszervezetével dolgozott. Az első lényeges szervezeti változás március 26-án következett be. A Népbiztosság meglevő főcsoportjai mellé ekkor állították fel a Szervezési Főcsoportot, majd a Hadműveleti Főcsoportot, melynek élére Szántó Bélát nevezték ki. A főcsoportok — a Hadműveleti Főcsoport kivételével — csoportokra és ezen belül, legkisebb összefoglaló szervezeti egységként, osztályokra tagolódtak. Az osztályok és csoportok elnevezése, illetve számozása még a Monarchia idejébe nyúlt vissza. Az osztályok még a minisztérium akkori felépítésének megfelelően logikusan kialakított sorszámrendje már a polgári időszakban s főleg a világháború alatt megbomlott, majd a Tanácsköztársaság alatt teljesen megváltozott. Az egyes osztályok — sőt csoportok — megtartották ugyan régi ügykörükkel együtt régi elnevezésüket és számukat is, de az új szervezeti felépítés folytán más-más főcsoport alá más-más csoportok keretébe nyertek beosztást. Egyes osztályok időközben meg is szűntek. Ezért a Népbiztosság osztályainak elnevezésében, illetve sorszámozásában nincs rendszer. 1 Az anyagból történt publikációk: Szemelvények a magyar hadtörténelem tanulmányozásához, Budapest 1956. II. k. 337—492. 1. — A magyar Vörös Hadsereg 1919. Válogatott dokumentumok. Budapest, 1959. (összeállította ; Hetes Tibor.) (Az MSZMP Párttörténeti Intézete és a Hadtörténelmi Intézet közös kiadványa.)
