Győrffy Sándor: A magyar tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 2. Budapest, 1960)
A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a területi Állami Levéltárakban
A megyei és a városi munkás- és katonatanácsnak közös intézőbizottsága és elnöksége (direktóriuma) volt. Esztergomban március 22-én alakult meg a Direktórium négy taggal. Tagja volt a kormánybiztos-főispán is, de a néhány nap múlva újjáalakult Direktórium sorából őt már kihagyták annak ellenére, hogy a taglétszám ötre emelkedett. A megyei munkástanács a megye magyar közigazgatás alatt maradt járásában (központi járásban) a járási tanács teendőit is ellátta, tehát egyidejűleg első és másodfokú joghatóság szerepét töltötte be. Március 31-én már a községi tanácsok is megkezdték működésüket. A községi munkástanácsok a választások előtt a volt elöljáróság egyes tagjait is soraik közé vették, s a volt községi jegyző csaknem mindenütt helyet kapott a tanácsban. Április 7-én megválasztották a végleges tanácsokat és azok intéző bizottságait. A helyi tanácsok a legeltérőbb formában alakultak meg, Dorogon például a tanács két részből állt, egy kilenctagú munkástanácsból és egy 12 tagú paraszttanácsból. Ami a tanácsok hatáskörét illeti, megállapíthatjuk, hogy jogkörük és egyben illetékességük bővültebb volt, mint a polgári közigazgatás hasonló szerveié. A végrehajtó bizottságok is önállóbban végezték munkájukat, mint az államigazgatás polgári szakágazati hivatalai. A bizottságok, ha gyors intézkedésre volt szükség, nem kértek és vártak felsőbb utasítást, hanem forradalmi módszerrel dolgoztak. A volt Komárom megye északi területei csehszlovák közigazgatás alá kerültek. Ennélfogva a megyei munkástanács Szőnyben, majd a proletárdiktatúra második időszakában Tatán székelt. Esztergom és Komárom vármegye tanácsköztársasági irataiból aránylag kevés maradt meg, a fennmaradt dokumentumok viszont annál értékesebbek. I. Esztergom vármegye és város Munkás- és Katonatanácsának iratai. A fond nem bomlik állagokra, selejtezésen nem esett át, de ennek ellenére hiányos. Az ügyeket a Direktórium elnöke és az ügyosztályok vezetői intézték. Az ülések elé — úgy látszik — csak egészen kimagasló fontosságú és személyi ügyek kerültek. Az ülési jegyzőkönyvek nem maradtak fenn. A megyei tanács a választások után kialakította az elnöki osztályt, központi élelmezési osztályt, lakáshivatalt, gazdasági hivatalt, közegészségügyi hivatalt, rokkant- és szegényügyi hivatalt, bank- és pénzügyi hivatalt, szocializáló hivatalt és oktatásügyi megbízottat nevezett ki a közművelődésügyi igazgatás élére. A megyei és városi tanácsszervek hatásköre és illetékessége a fennmaradt iratokból elég világosan megállapítható. A Direktórium iratanyagában adatok találhatók a közhivatalok vezetőinek kinevezésére, a végrehajtó bizottsági tagok fizetésének megállapítására, a Vörös Gárda szervezésére, a községi és felekezeti iskolák államosítására, a készletek kereskedők közötti elosztására, a Forradalmi Törvényszók felállítására, házhelyek szétosztására vonatkozólag. II. Esztergom, Komárom és Veszprém vármegyei községek Munkás-, Katona- és Földmívestanácsainak iratai a községi elöljáróságok regisztratúráiban, illetve külön fondban. Önálló fondként maradt meg az akkor gesztesi járáshoz (jelenleg komáromi járás) tartozó Tárkány község 1919. évi iratanyaga. Ezek az iratok helytörténeti szempontból rendkívül értékesek, különös tekintettel arra, hogy a járási igazgatásról is tájékoztatást nyújtanak. Világosan megállapítható belőlük, hogy a tanácsi igazgatás Esztergom megyei gyakorlatával szemben Komárom megyében a megye központi szerve a községekkel általában a járások útján érintkezett. A tarkányi iratok közül azok az említésre méltó ügydarabok, melyek beszámolnak a közigazgatás akkori életéről. Többek között megtalálható az iratanyagban a Komárom megyei Direktórium tagjainak névsora ; egy
