Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

delmi bizottmánynak. A válság kezdete óta számított reá, hogy a szakítás király és országgyűlés között bekövetkezik, hogy a kormányt a minisztérium helyett, amely uralkodónak és nemzetgyűlésnek közös szerve volt, olyan szervnek kell átvennie, amely csak ez utóbbinak tartozik felelősséggel. Gyakorolja viszont mindazokat a jogokat, amelyek a korábbi minisztériumot, a minisztereket egyenként, valamint a minisztertanácsot és annak vezetőjét, a miniszterelnököt megillették. Október 1-én két új tag került a honvédelmi bizottmányba. Az egyik Mészáros Lázár volt, aki akkor érkezett vissza az aldunai táborból, ahol a kormányválság egész ideje alatt tartózkodott. Nem vett részt azon a minisztertanácson, ahol a Batthyány-kormány lemondását elhatározta s miután a határozatról értesült, nem mondott le, hanem tovább működött, mint hadügyminiszter, mintha mi sem történt volna. Mint hadügyminiszter lett tagja a honvédelmi bizottmánynak, s az maradt egészen addig, amíg a függetlenségi nyilatkozat után a bizottmány megszűnt és új kormány alakult. A másik tag, akit a képviselőház Mészárossal együtt a honvédelmi bizottmányba kiküldött, Szemere Bertalan volt, a Batthyány-kormány belügyminisztere, öt nem mint minisztert, hanem mint képviselőt küldte ki a ház a bizottmányba. Október 3-án a felsőház is bekapcsolódott a honvédelmi bizottmány munkájába. Három tagot már korábban kiküldött, ezek közül azonban, úgy látszik, csak báró Perényi Zsigmond vett részt rendszeresen a bizottmányi üléseken. Ezért azt indítványozta, hogy a felsőház küldjön ki néhány tagot a bizottmányba. Nézetét az egész felsőház osztotta, s rajta, valamint a már azelőtt megbízott Pázmándy Dénesen és gróf Eszterházy Mihályon kívül még báró Jósika Miklóst és gróf Somsich Pongrácot választotta meg a honvédelmi bizottmány tagjaivá. Somsich azonban a megbízást valószínűleg nem vállalta, legalább is október 4-én a képviselőház elnöke őt nem említette a bizottmány felsőházi tagjai között. A bizottmányi tagok száma így 12-re emelkedett, nyolcan a képviselőházat, négyen pedig a felsőházat képviselték. Az államtitkárok, mint már említettük, hivatalból voltak tagjai a bizottmánynak, amelynek működését szabályozni kellett. E szabályozás szükségét a képviselőház elnöke, aki maga is résztvett a bizottmányi üléseken és összekötő szerepet játszott a bizottmány és a ház között, tájékoztatva a házat a bizottmány munkájáról, már az október 2-i ülésen bejelentette, közölve, hogy „így, amint jelenleg áll, a kormány vitele sokáig nem maradhat, mert a fizikai idő sem elégséges arra, hogy a imindenfelőlről jövő levelek következtében sokágú intézkedések megtétessenek, sőt csak a végett sem elégséges, hogy a leveleket át lehessen olvasni". Ugyanő így jellemezte a honvédelmi bizottmány működésének első napjait: „Ezen honvédelmi bizottmány, melynek ez utóbbi napokban én is résztvevő tagja valék, magát nem tekintette sem provisorius rendes kormánynak, sem olyannak, mely a ministeriumot tökéletesen pótolja. Hanem mi kötelességünknek tartottuk ezen ország kormányának elhagyott állapotában mindent elkövetni arra, hogy részint a tábor, részint Pest és Buda városa, részint az ország az anarchiától megóvassék. Ez volt kÖtelessé-