Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

günk." Az október 6-i ülésen pedig azt mondotta, hogy a bizottmány „a csendnek és rendnek helyreállítására eddig soha semmit szeme előtt nem vesztett, míg más részről mindent elkövet arra, hogy a hadsereg szaporíttassék". Ezek az óvatos nyilatkozatok mutatják, hogy a bizottmány ekkor még tájékozatlan volt jövőjét illetően, majdnem azt mondhatnók, hogy nem akart semmi olyat tenni, amivel az esetleges kiegyezést uralkodó és országgyűlés között megnehezítette volna. Ez a határozatlanság, óvatosság nem utolsó sorban annak tulajdonítható, hogy Kossuth éppen ezekben a napokban nem volt Pesten, hanem az alföldi városokban toborozta a katonákat. Egyszerre megváltozott a helyzet, amint újra megjelent a házban és irányt szabott a fejleményeknek. Október 8-án a következő javaslatot terjesztette a képviselőház elé: „A honvédelmi bizottmány azon vélekedésben van, hogy a jelen körülmények között kormányzat nélkül a nemzet természetesen nem lehetvén, miután most ministerium nincs, ideiglenesen a honvédelmi bizottmánynak kellene nemcsiak azon szűkebb kört, mely az eddigi jegyzőkönyvben ki van számára jelölve, hanem ideiglenesen az országnak minden kormányzatát ruházni". A ház ezt az indítványt elfogadta, a következő határozatot hozva: „Végzése a képviselőháznak az, hogy a honvédelmi bizottmány addig, mig az ország normális állapotba jővén törvényes kormánya nem lesz, mindazon hatalommal, mellyel az ország kormányának birnia kell, felruháztatik". — Ez a határozat azt jelentette, hogy a minisztérium örökébe a honvédelmi bizottmány lépett, ugyanolyan hatáskörrel, mint amilyennel a minisztérium rendelkezett, de jóval nagyobb önállósággal s így hatalommal, mert míg a minisztérium az országgyűlésen kívül a királytól és helytartójától is függött, addig a honvédelmi bizottmány csak a nemzetgyűlésnek tartozott felelőséggel. Ez ia felelősség is csak formaszerinti volt, a gyakorlatban a ház csak tudomásulvette és helyeselte a bizottmány intézkedéseit. A bizottmány szerepének ez az alakulása megfelelt a politikai helyzetnek, amely ekkor Kossuth és a baloldal szövetségének és győzelmének jegyében állott. Hátra volt még a bizottmány működésének a szabályozása. Ez a kérdés nem volt kevésbbé fontos, mint a hatáskör megállapítása. Az első napokban az volt a gyakorlat, hogy ® bizottmány tagjai üléseket tartottak és ezeken az üléseken együttesen tárgyalták meg az elintézésre váró ügyeket, majd közösen, szótöbbséggel határoztak. Utána pedig a bizottmány egy vagy több tagját megbízták a határozat végrehajtásával. Ez a gyakorlat az ügyintézést lassúvá és körülményessé tette. A bizottmány minden tagjának minden egyes üggyel foglalkoznia kellett, ez pedig már csak fizikailag is lehetetlen volt. Kossuthnak az ügyintézésre vonatkozólag is volt indítványa. Ugyancsak október 8-án a következő javaslatban foglalta össze elgondolását erre vonatkozólag: „Legyen egy elnök és két tag, kik hárman együtt, a honvédelmi bizottmányt értvén, ennek rendező, intéző részét alakítsák és vigyék saját felelősségük mellett, éspedig azon széles hatalommal, melyet a mostani körülmények megkívánnak, bírván ezen