Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

III. Király személye körüli minisztérium irattára

végkép kiköltözők ügyeit, s azon folyó tárgyakat kezeli — olvassuk a hivatalos egykorú jelentésben — melyek a magyar katonaságra, a testőrseregre, a postákra, s az aggok nyugpénzeire vonatkoznak". Ez a titkár tehát a belügy- és a hadügyminisztériummal levelezett. — A másik (Beke) „a nemességi pereket, gróffá, báróvá lenni kivánók, s minden egyéb kitüntetések tárgyait, főpapok kinevezéseit, a Rómából eszközlendő dispensatiokat, s a tanulmányok iránti dolgokat kezeli, és igy a cultus- és igazságügyminiszterrel való levelezéseket viszi, mennyiben t. i. ezek nem főbenjáró tárgyak". A főbenjáró tárgyak nyilván az elnöki osztályba tartoztak az itt felsorolt ügyekben is. — A harmadik (Markovics, amíg a minisztériumban szolgált) „a kebelbéli ügyeket viszi és mindazt, mi ennekelőtte a kebelbéli személyekre nézve a cancellaria igazgatóját illette, továbbá mindennemű tárgyakat, melyek az országgyűlés kihirdetésére, folyamára és bevégzésére tartoznak; végre az ipari és kereskedelmi dolgokat, a vásári s más egyéb még fennálló kiváltságokat, a hamis vagy ellopott bankjegyek kármentesítését: minélfogva a kereskedelmi ministerrel való levelezés az aláírások hitelesítésével együtt hozzá tartozik". Aláírások hitelesítése alatt megbízólevelek hitelesítését kell értenünk, ami a volt kancellária hiteleshelyi működésének örökségeként szállt át a minisztériumra. Platthy államtanácsos osztályán két titkár működött. Az egyik (Szegedy) a főbenjáró perekkel, halálos vagy testi büntetések el- vagy el nem engedésével, azaz a kegyelmi ügyekkel foglalkozott. A másik (Szalay) örökösödési ügyekkel, bírói ítéletek végrehajtásával, váltóvagy egyéb levelek megsemmisítésével, csődökkel, eltűnt személyek felkeresésével, tanúk meghiteltetésével foglalkozott, amennyiben t. i. mindezek az ügyek külföldi (külföldön az örökös tartományokat is értve) vonatkozásúak voltak. A főbenjáró perekben a megkegyelmezósről, valamint a nemességi perekben is, a minisztériumi tanácsban döntöttek, amelynek a miniszteren és az álladalmi titkáron kívül a két államtanácsos volt a tagja. Ezekről a tanácskozásokról azonban nem vezettek jegyzőkönyvet, az itt megtárgyalt ügyeket ugyanúgy intézték el, mint a többit. Mutatja ez a felsorolás, hogy általában milyen ügyekkel foglalkozott a minisztérium, milyen vonatkozású adatok kereshetők a siker nagyobb reményével iratai között. Az oszályok megszervezése csak május közepe körül fejeződött be, akkor állították fel az elnökit, addig csak a két államtanácsosnak volt egy-egy osztálya. Ezeknek az iratait együtt iktatták és közösen kezelték, csak azáltal különböztetve meg egymástól, hogy az iktatásnál külön alsorszámot kaptak mind a Bartal-, mind pedig a Platthy-féle iratok. Az iktatói szám ezáltal tört lett, számlálójában a fő-, nevezőjében pedig az osztályiktatói számmal. Pulszky államtitkári kinevezése után szervezték meg az elnöki osztályt, amelynek iratait külön („e" betűvel tört) számok alatt iktatták és külön sorozatban kezelték. A kancelláriai örökség nemcsak a személyzet nagy számában, hanem az ügyintézés technikájában is éreztette hatását. Az iratok között