Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)
III. Király személye körüli minisztérium irattára
nemcsak beadványokat és kiadványok fogalmazatait, hanem a kancelláriai gyakorlatnak megfelelően votumíveket, valamint felségelőterjesztéseket is találunk. A beadványok hátlapjára az iktatáskor az iktatói számot és az iktatás keltét jegyezték fel. Olykor a kapcsolatos iratok iktatói számát, valamint az elintézésre vonatkozó megjegyzéseket, utasításokat ás. Az iktatói számot a mellső lapon is feltüntették. A votumívek mellső lapján az iktatói számot, a beadvány keltét és tartalmi kivonatát, meg a kivonatoló aláírását találjuk az egyik hasábon. A másikon az elintézésre vonatkozó javaslatot, az úgynevezett votumot, a javaslattevő aláírásával és a kelettel. Olykor a javaslattevő felettesének aláírását is, ami a votum elfogadását jelenti. A hátlapra rendszerint csak az iktatói szám került. A kiadványok fogalmazatainak mellső lapján az iktatói szám, a kelet, a kiadványtervezet, a fogalmazó, a felülvizsgáló, a kiadványozó és végül a tisztázó aláírása szerepel, rendszerint azonban hol az egyik, hol a másik hiányzik. A hátlapon az iktatói szám, a kelet, a tárgy rövid megjelölése, az elküldés kelte és a kapcsolatos iktatói számok figyelhetők meg, de itt sem mindig valamennyi együtt. A felségelőterjesztések minisztériumi tisztázott kiadványok voltak, amelyek az uralkodó elé kerültek. A tekintetben, hogy milyen ügyeket terjesztett a minisztérium írásban a király elé, és milyeneket intézett el saját hatáskörén belül, a törvény nem rendelkezett A kancellária gyakorlata szolgált útmutatással. Minden olyan ügyet, amelyben királyi döntésre volt szükség az intézkedés előtt, írásban felségelőterjesztés formájában vittek az uralkodó elé. Az uralkodó azután ezekre az előterjesztésekre vezette döntését, amit sajátkezűleg aláírt A minisztérium csak részletesen ismertette az ügyet, majd javaslatot tett a döntésre vonatkozólag. A döntés szövegét a kabinetiroda készítette és vezette az előterjesztésekre. Az így eldöntve és aláírva visszaérkező előterjesztéseket, mintha beadványok lettek volna, újra iktatták és az új iktatói szám alatt készítették a további intézkedéssel kapcsolatos kiadványok fogalmazatait és tásztázatait. A király személye körüli minisztérium Esterházy lemondása után Pulszky vezetésével működött tovább. Folytatta működését, immár a két államtanácsos irányítása alatt, Pulszky távozása után is. Ekkor már, 1848 októberében és novemberében, egészen elmérgesedett a viszony a magyar és az osztrák kormány között. A két államtanácsos nem tagadta meg a magyar kormányt, aminek azután az lett a következménye, hogy kiutasították őket Bécsből, a minisztérium pedig megszűnt. November 13-án hagyták el Bécset, miután a rendőrség előző nap a hivatalos szobákat és szekrényeket lezárta és lepecsételte, továbbá az összes hivatalnokokat távozásra szólította fel. (Sopronban, november 20-án kelt, az országgyűlés elnökségéhez intézett jelentésüket 1. az 1848-i Közlöny 814. lapján.)
