Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

III. Király személye körüli minisztérium irattára

kezzék az alsóbbfokú hatóságokkal, kegyelmezési és örökösödési ügyek­ben ellenben közvetlenül fordulhassanak hozzá az illetékes törvény­székek és törvényhatóságok. Végül úgy határozott a minisztertanács, hogy ellentétben a többi miniszterrel, akiket távollétükben csak valamelyik, az illető minisz­ter, vagy a minisztertanács által kijelölt, másik miniszter helyettesít­hetett, csak az írhatta alá, illetve ellenjegyezhette a rendeleteket — a király személye körüli minisztert távollétekor saját államtitkára helyet­tesítette, az ellenjegyezte a királyi rendelkezéseket. (Esterházy jegy­zékét 1. a miniszterelnöki íratok között 35/1848. sz. a. A miniszter­tanács válasza a király személye körüli minisztérium iratai között 170/1848. sz. a. található.) Az államtitkári állásnak ennélfogva különös fontossága volt a bécsi magyar minisztériumban, annál is inkább, mert előre lehetett látni, hogy Esterházy gyakran lesz távol hivatalából. Ez lehet a magyarázata, hogy a minisztérium vezető állásainak betöltése kissé elhúzódott. A minisz­tertanács úgy találta jónak, hogy Pulszky Ferenc menjen Bécsbe állam­titkárnak, aki addig Kossuth minisztériumában viselte ezt a tisztséget. Május 3-án kelt István nádor rendelete, amely Pulszkyn kívül Bartal Györgyöt és Platthy Mihályt álladalmi tanácsosi címmel osztályfőnö­kökké, Szegedy Lajost, Csergheő Lőrincet, Szalay Ágostont és Beke Kálmánt pedig titkárokká nevezte ki. Május 16-án újabb négy titkár kinevezésére került sor: Nagy Lajos, Kmoskó László, Markovics László és Mayer Fidél kinevező rendeletét írta alá e napon a nádor-helytartó. Három osztálya volt a minisztériumnak. Az elnökinek élén maga a miniszter, illetve az államtitkár állott, a másik kettőt egy-egy állam­tanácsos vezette. Az egyes osztályok hatáskörét egy júniusvégi kimu­tatás így határozta meg: Elnöki osztály, a) „A nádor és koronaőrök feleskettetése magát a felség személye körüli ministert illetvén, az ország prímását, a főpapo­kat, a bánt, az ország zászlósait, a Szent István-rendi vitézeket, a mi­nistereket és az álladalmi tanácsnokokat az álladalmi titkár esketteti fel." — b) „A pénz-, valamint a hadügyministerek köréhez tartozó főbb tárgyakat, s általában mindazt, mi a felséggel vagy az osztrák minis­terekkel s külkövetekkel kívántató személyes értekezést igényel, a kül­ügyminister, vagy helyette az álladalmi titkár viszi, ezek iránt a neve­zett magyar ministerekkel ő levelez." — c) „Mindaz, mi a dolgok keze­lésében uj szabályzatot, vagy a már megállapított szabályok módosí­tását kívánja, az álladalmi titkár által tárgyaltatik." — d) „A ministeri tanácskozmányokban a minister távollétében vagy akadályoztatása ese­tében az álladalmi titkár elnököl." — e) „A postákat az álladalmi titkár nyitja fel és kiválasztván azokat, mik elnöki tárgyalást kivannak, a többit az álladalmi tanácsosokhoz utasítja." — f) „A minister távol­létében vagy akadályoztatása esetében minden hivatalos kiadvány az álladalmi titkár aláírásával eszközöltetik." Bartal államtanácsos osztályára három titkárt osztottak be. Az egyik (Csergheő) „az útlevelek, a ki- és bevándorlók, vagy a hazából

Next

/
Oldalképek
Tartalom