Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

II. Miniszterelnökség, Országos honvédelmi bizottmány, Kormányzóelnökség irattárai

három tag, amennyire szükséges, azon hatósággal, hogy a honvédelmi bizottmánynak eddigi tagjait illetőleg kinek-kinek a végrehajtás körében teendőit jelölje ki. — Csak az a különbség az eddigi s az általam proponált eljárás között, hogy eddig collegialiter mindnyájan együtt vittük, most pedig ki volna jelölve ezen három tag által a kormányzathoz tartozó minden tagnak teendője, s ezen három tag intézkednék, a többi pedig végrehajtó orgánum volna". Kossuth tehát azt akarta, hogy a honvédelmi bizottmányra ruházott teljhatalmat ne az egész bizottmány, hanem csak annak három tagja gyakorolja. Ezt az elgondolását azonban ebben a formában nem tudta elfogadtatni. A bizottmány elnökévé őt választották meg, de amikor azt kérte, hogy a ház rendeljen melléje még két tagot, elsősorban Nyáry Pált, ez utóbbi vonakodott a triumvirátusban résztvenni, hanem ragaszkodott hozzá, hogy a bizottmány működésében Kossuth elnökségén kívül semmi más változás ne történjék. A ház végül úgy határozott, hogy „Kossuth Lajos úr, mint a választmány elnöke fogja ezen végrehajtó hatalom személyei közt a teendőket, mint legjobbnak látja, elintézni". Kossuth nem sietett a bizottmány hatáskörének felparcellázásával az egyes tagok között. Az országgyűlés sem sürgette ezt, oly nagy volt Kossuth tekintélye, személye iránt a bizalom. A kormányalakítási tárgyalások részletes ismertetésére nem térhetek ki. A tárgyalások eredménye végül is az lett, hogy a honvédelmi bizottmány megmaradt annak, ami volt, formálisan nem alakult át minisztériummá. Bizonyos változás mégis történt. A bizottmány egyes tagjainak feladatát Kossuth a képviselőház határozatának megfelelően megállapította. Nyáry Pált a polgári közigazgatás, valamint. ia magyar hadsereg élelmezési és felruházási ügyeinek vezetésével bízta meg, Szemere Bertalant az igazságszolgáltatással kapcsolatos ügyekével. Madarász László a rendőri és postai ügyek vezetője lett. Pulszky Ferenc végül az ipar, kereskedelem és közgazdászat ügyeinek irányítására kapott megbízást. A többi bizottmányi tag munkakörét Kossuth ezúttal sem határozta pontosabban meg. Mészárosnál erre nem volt szükség, ő a hadügyminisztériumot vezette. Pálffy a pénzügyminisztériumnak volt az államtitkára, így az ő feladata sem szorult megállapításra. így csak a négy felsőházi tag, az alsóháziak közül pedig Patay és Zsembery maradt beosztás nélkül. A Kossuth-kormány megalakulásával — így nevezhetjük a honvédelmi bizottmánynak meghatározott hatáskörhöz, mondhatnók úgyis, hogy minisztériumokhoz juttatott négy tagját, élükön az elnökkel — megváltozott egyrészt a bizottmány és a minisztériumok viszonya, másrészt magának a bizottmánynak a munkarendje is. A minisztériumok továbbműködtek a honvédelmi bizottmány megalakulása után is, amint működésüket a Batthyány-kormány lemondása után, tehát miniszterek nemlétében sem szüntették meg. Csupán a miniszterelnökség volt kivétel, mert ez Batthyány végleges lemondásával természetesen megszűnt, valamint a király személye körüli miniszté-