Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)

VI. Pénzügyminisztérium irattára

1848 novemberének végén Madarász vette át, laiz 1849. május 2-i minisztertanács így rendelkezett: „A postaügy a közlekedés eszközeihez tartozván, a közlekedési minisztériumhoz tétetik át". Rövidesen azonban arra a meggyőződésre jutott a minisztertanács, hogy a postánál is helyesebb, ha az igazgatást is az a minisztérium intézi, amely a pénzeket kezeli. Duschek Ferenc pénzügyminiszter május 28-án kelt rendeletében közölte a törvényhatóságokkal, hogy a minisztertanács a postaügyet tárcájához csatolta. (Közlöny, 1849. 441. 1.) A pénzügyminisztérium élén Kossuth állott 1848 szeptemberében történt lemondásáig. Államtitkára Duschek Ferenc volt, aki Kossuth lemondása után tovább vezette a hivatalt. A honvédelmi bizottmány idejében is Duschek maradt a minisztérium vezetője, a fontosabb ügyekben azonban a bizottmány, illetve annak elnöke, Kossuth rendelkezett. Lényegében ez maradt a helyzet a Szemere-kormány idejében is,, amikor Duschek miniszter lett. Mind a miniszternek, mind pedig az államtitkárnak megvolt az irodája. Kossuth a maga embereit nagyrészt átvitte a honvédelmi bizottmányhoz, a pénzügyminisztérium miniszteri irodája beleolvadt az államtitkáriba. A minisztérium négy főosztályra, azok közül három további alosztályokra oszlott. Az első osztály a só és pénztári volt, pénztári, sószállítási és sóeladási szakosztályokkal. A második az álladalmi javak osztálya, úrbéri, bánáti, bácsi, óbudai és egyházi szakosztályokkal. A harmadik a bányászati, a negyedik az adóosztály. Minden osztály mellett számvevőség is volt. Azonkívül a pénzügyminisztérium keretébe tartozott az országos főszámvevőség, a főfizetőhivatal, a pénzbeváltóhivatal a só- és harmincadcsempészeti ítélőszék. Segédhivatalait: az iktató, kiadó, irattári, levéltári, díjazó és gazdasági hivatalokat, óriási személyzettel,, a feloszlatott magyar kamarától örökölte. Amikor a harmincadügynek igazgatási részét is a pénzügyminisztérium hatáskörébe utalták, a só- és pénztári főosztálynak, amely a harminaadügy pénztári részét eddig is intézte, külön harmincadi szakosztálya létesült, amelynek személyzete a földmívelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumtól került át a pénzügyminisztériumhoz. A bányászati osztály idővel öt szakosztályra oszlott. Ezek a következők voltak: a) (bányaművelési szak, b) kohászati szak, c) gazdászati, erdészeti és közpolitikai szak, d) bányatörvénykezósi szak, e) pénztári és bányaterményárudai szak. Debrecenben a pénzügyminisztérium személyzete is lényegesen megfogyatkozott. A Szemere-kormány megalakulása után Duschek minisztersége idején a státus keretei ismét kibővültek, de az 1848-i méreteket nem érték el. JOS