Ember Győző: Az 1848/49-i minisztérium levéltára (Magyar Országos Levéltár kiadványai, I. Levéltári leltárak 1. Budapest, 1950)
VI. Pénzügyminisztérium irattára
A minisztérium ügymenetét az az ideiglenesnek tervezett, de véglegesnek bizonyult utasítás szabályozta, amelyet Kossuth 1848. május 9-én írt alá. (Irattári iratok. 3244. sz.) Az ügyeknek két csoportját különböztették meg. Az egyikbe azok tartoztak, amelyeket a miniszter vagy az államtitkár maga intézett el a miniszteri iroda segítségével. Az ilyen ügyekben érkező beadványok nem a minisztériumhoz, hanem a miniszterhez voltak címezve. De a miniszterhez címzettek között is akadtak olyanok, amelyeket áttették az osztályokhoz. Az ügyek második csoportjába ugyanis azok tartoztak, amelyek az osztályokon nyertek elintézést. Ezeket ismét kétfelé sorolták. Az utasítás e tekintetben így rendelkezett: „Az osztályok ügyei felosztatnak olyanokra, melyek kizárólag az osztályigazgató elintézésének tartatnak fenn, és olyanokra, melyek az igazgató vezérlete alatt az osztályszaiki főnök által személyzete segedelmével intézendők. Az elsőrendű ügyekhez tartoznak a fegyelmi ügyek (disciplinare) az alárendelt tisztviselők felett, továbbá mindazon ügyek, melyeket akár mivel több kezekeni forgásukat a dolog természete nem engedi, akár mivel az igazgató személyes felelősségét közelebbről vévén igénybe, személyes eljárást kívánnak, akár más oknál fogva az igazgató saját eljárására tart fel; végre aizon ügyek, melyeket a minister vagy nevében az állodalmi titkár az osztályigazgató személyéhez különösen utasítand. Minden egyéb igazgatási ügyek a másodrendűekhez tartoznak." Az első csoportba sorolt ügyeket általában elnökieknek mondották, de így nevezték a második csoportban az osztályigazgatóknak fenntartott ügyeket is. E szerint tehát kétféle elnöki ügyeket,— és ennek megfelelően iratokat is — különböztettek meg: a miniszteri vagy államtitkári elnökieket és az osztálybeli elnökieket. Ez utóbbiak ismét annyifélék voltak, ahány főosztálya a minisztériumnak, tehát négyfélék. Az a körülmény, hogy valamely ügy osztálybeli volt, nem pedig miniszteri vagy államtitkári elnöki, nem jelentette okvetlenül azt, hogy nem került a miniszter vagy az államtitkár elé. Ugyanis az osztályokban előkészített ügyek egy részénél is ia miniszter maga, illetve maga helyett államtitkára részére tartotta fenn a kiadványozás jogát. Az utasítás erről szóló része így hangzott: „Mindazon tárgyak, melyek a rendszerített igazgatási üzletre nem tartozó pénzutalványozásra vonatkoznak, vagy amelyek oly rendszabályt foglalnak magokban, mi által valamely tárgy körüli szabad rendelkezés hosszabb ideig megköttetnék; vagy végre melyek iránt eddig oly rendszabály létezett, mely a jelenlegi igazgatási elvvel meg nem egyeztethető, iaz illető kiadványok elbocsátása előtt a ministernek elhatározása alá terjesztessenek. Továbbá a pénzügyministerium hatásköréhez tartozó hivatalokrai kinevezésekre a kinevezési rendszer szabályozásáig szintúgy a minister végelhatározása tartassék fel" Végül: „Oly tárgyak, melyek iránt az osztályigazgató és az illető tanácsos közt a dolog lényegére nézve véleménykülönbség forog fenn elannyira, hogy az osztályigazgató elintézésében az illető tanácsnok
