Buzási János: A Magyar Országos Levéltár fondjainak és állagainak jegyzéke I. kötet I-III. osztály (Budapest, 1996)

Bevezetés

BEVEZETÉS A Magyar Országos Levéltár fond- és állagjegyzékének immár többévtizedes múltja van. Sőt talán történelme is, ha meggondoljuk, mennyire magán viseli a történelmi események nyomait. A második világháború, Budapest ostroma, a zűrzavar és a pusztulás nem kímélte a nemzeti levéltárat és a benne őrzött iratanyagot sem. A következmények felszámolása, az állomány és a teendők pontos számbavétele — részben a rendszerváltozás okozta megrázkódtatások, személyi változások miatt is — közel tíz évig tartott, eredményei pedig az ötvenes évek első felében megjelent alapleltárakban fejeződtek ki. Majd jött 1956 októbere Budapest újabb ostromával és az Országos Levéltárra nézve a korábbinál is nagyobb mérvű puszítással. Kezdődhetett az újabb kármegállapítás, állomány- és feladatmeghatározás. Erre az időre alakult ki, Ember Győző rendszeralkotó munkája nyomán, az Országos Levéltárban őrzött iratanyag tektonikája, az organikus vagy mesterséges levéltáraknak, fondóknak és állagoknak az a makrostruktúrája, amely lényeges vonásaiban ma is érvényes. A struktúrához Ember Győző adekvát jelzetrendszert alkotott. A legmagasabb szintű állománycsoportokat (szekciókat) jelképező nagybetűkből és a fondokat, illetve állagokat kifejező számokból álló azonosító jelek rendszerét — enyhén fogalmazva — nem fogadta osztatlan elismerés. Ennek ellenére az Országos Levéltár 1959-ben megjelent első fond- és állagjegyzékében ez a rendszer érvényesült, s a későbbiekben, egyre gyengülő ellenállás mellett, lassacskán meg is gyökeresedett. Nem is csoda, hiszen a rendszert nem szánták egyetemesnek. Kizárólag az Országos Levéltár anyagának befogadására szolgált, erre a célra pedig kiválóan megfelelt, nemcsak a fondjegyzék kiadásának időpontjában, hanem előbb is, amikor például megtalálta benne a helyét — az M szekcióban — az 1945 után keletkezett központi kormányzati anyag is. Jelentős változás következett be 1963-ban, amikor a megszüntetett Központi Gazdasági Levéltárban őrzött vállalati iratanyag legnagyobb részét a Magyar Országos Levéltár vette át. A Központi Gazdasági Levéltár néhány évvel megszüntetése előtt, 1959-ben maga is kiadta a fondjegyzékét, amelyben a gazdasági ágazatok szerint csoportosított fondok azonosító jele az egész anyagon végigfutó egyszerű sorszám. Ez az azonosító jel lényegében független a fond rendszerbeli helyétől. A Magyar Országos Levéltár által átvett fondok rendszerbe illesztése nem okozott különösebb problémát. Ezekből a fondokból jött létre az egyetlen, addig még fel nem használt nagybetűvel jelzett Z szekció, amelyen belül a fondok és az állagok — a korábiakhoz hasonló, de más sorrendet követő ágazati csoportokba kerültek, s a szekció betűjele mellé teljesen új, az egész szekción végigfutó sorszámot kaptak. Még nagyobb horderejű változást hozott az 1969. évi 27. tvr., amelynek végrehajtása során, 1970. június l-jével az M szekciót kezelő szervezeti egység, a Népi Demokratikus Osztály Új Magyar Központi Levéltár néven önállósult. Ezzel egyidejűleg az 1945 utáni központi szervek iratanyaga az M szekciós jelzeteit mint kinőtt ruhát levetette, és betagozódott a Levéltárak Országos Központja által a hatvanas évek elején kidolgoztatott egyetemes fondfőcsoportos rendszerbe.Ez a betagozódási folyamat, bár bizonyára nem volt mentes a problémáktól, végül is egyértelműen sikeres volt, és a végeredmény arról tanúskodik, hogy a fondfőcsoportos rendszer, amelyet nem éppen az Új Magyar Központi Levéltárra szabtak (megalkotásakor az még ötletként sem létezett), az M szekciónál mégiscsak kényelmesebbnek bizonyult. Az Új Magyar Központi Levéltár vette át a Magyar Országos Levéltártól az 1945—1949 közötti államosítások után keletkezett vállalati iratanyagot is. A vállalati iratanyagnak ezt a megosztását a magyar levéltártörténet bizonyára a legproblematikusabb műveletek közt fogja számon tartani. Leginkább talán azért, mert a megosztás számos esetben nem volt tekintettel a fond megbonthatatlanságának elvére: olykor barbár vágásokat eredményezett és rendszerezési csodabogarakat. Problematikus az illetékességi szintek különbözősége is. Ugyanazon vállalat iratanyaga számos eset-