Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A törökkori királyi magyarország kormányzata(1526-1690)

ügyekben is meghallgatta; a h&tást perese már eleve erősen csökkentette a tanács állandótlan mivolta ás az a tény, hogy az opiniókat a tanáos feloszlása után még az udvari központi hatóságok többször felülbírálhatták, megváltoztathatták a királyi döntés megszületése előtt* /A század közepe körül egyébként a magyar tanáccsal pártosaynafca* aüködC, eől azzal részben egybeeső helytartótanács működeié motiválja a helyzetet, írről lo alább,/ A XVI. ssá>ad dereka körül aztán egyre határozottabban kialakul, majd 1569-ben kijegecesedik a "tiszta magyar" ás a begyes * Ügyek megkülönböztetése, ami magával vonta a magyar tanács illetékességének elvi korlátozását a "tiszta magyar" ügyekre, tehát as? igazságszolgáltatásra ás as ország jogait, szabadságait érintő kérdésekre, A kül-, pénzes hadügyekre gyakorlatilag nem is volt befolyása a tanácsnak /ámbár as országgyűléseken ilyen iránya követelések továbbra ís folyton szerepeltek/, legfeljebb alkalomszerűen, egyes részié* tekét Illetően hallgattak meg az uralkodók néhány magyar tanácsost ilyen tekintetben. Se még a belügyek tekintetében Is erősen csonka volt a befolyása* így pl*: a tanáccsal országgyűlési vagy egyéb kérdésekben ugy levelezett az uralkodó, hogy előbb mindig meghallgatta a titkos tanácsot; fontosabb döntésekben mindig szerepe volt az udvari tanáésosoknakj "tisztán magyar Ügyekben", pl* adományok, kiváltságok tekintetében is befolyással birt,az udvari kamarai a szorosan vett közigazgatás kérdéseit a magyar és a szepesi kamara Intézte, mint az országban egyedüli állandó szervezettel, vidéki hálózattal biró hatóságok. Utóbbiak ugyan elvileg nem voltak az udvari kamara alá rendelve, de gyakorlatilag, mint királyi hivatalok annak irányítása alatt működtek, s nem álltak a magyar tanács közvetlen befolyása alatt. Különösen a XVI, század utolsó harmadában, Miksa és Budolf alatt szűkült le a tanács hatásköre, fiszont Bocskay után, a XVII* század első kétharmadában• ahogy , működése is viszonylag kiegyensúlyozottabbá válik, aránylag több kérdésben, igy általában a "tiszta magyar ügyekben% de időnként az ország védelme, a végvárak ellátása tárgyában, tehát bizonyos hadügyi vonatkozásokban, sőt külügyekben /pl* béketárgyalások/ is kikérik az uralkodók véleményét, gnnek ellenére a XVII. század folyamán is sűrűn hangzik fel & panasz, hogy a magyar tanácsot még a legszűkebb belkormányzatl ügyekben sem hallgatják meg. Lipót abszolutizmusának kifejlődésével, az 1670-es évektől pedig-a helyzet egyre rosszabbra fordul* A magyar tanács tehát a XV1-XVIX. században nem alakult át állandó jellegű hatósággá, szervezete nem öltött határozott formát, következésképpen a szoros értelemben vett központi kcr*» mányszerv szerepét sem tudta játszani. Ügyintézése mind máig nem teljesen világos. A több-kevesebb létszámban összeülő tanács élén /ha a király nem jelent meg Pozsonyban, 111. a tanácsosok nem mentek az udvarba/ a helytartó elnökölt. Már az 1485:10* te* a nádori méltósághoz kötötte a helytartó! tisztséget, áa 1526 után /Báthorí István nádor rövid helytartósága után/, mivel a nádori, méltóság általában nem volt betöltve, 9 országbirők, 1542 után pedig 1608-ig főpapok, érsekek vagy püspökök /1554-1562 közt kivételesen ismét a nádor/, 1608-1667 közt és 1681 után a nádorok voltak a helytartók-/16G7-1670ben ismét országbíró, 1670-1681 közt az esztergomi érsek/* A