Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A törökkori királyi magyarország kormányzata(1526-1690)

századtól - $z uralkodók sürün osztogatták á tanácsosi cimet, vált el egymástdl a csak elazetea ás a valóságos ?• titkos /intimus/ tanácsosok csoportja. A királyi vagy magyar tanács jelentősége az államkormányzatban 1526 után jelentősen lecdőkksat.- Xattuk, hogy a rendi testületté vált királyi tarács kormányzati szerepe már az 1460/70-es években háttérbe szorult, de akkor a nemzeti királyság központosító törekvései, a magyar kancellária növekvő államkormányzati szerepe javára, mig 1326 után az idegen központi hatóságok és a lényegileg ezek irányitésa alatt álló hazai hivatalok szorították háttérbe a magyar tanácsot. A tanács állandó jellegű hivatallá, meghatározott keretek kozt működő Hatósággá soha nem is vált, tehát mindvégig megtartotta középkorias szinezetét. Bőnek főoka a Habsburg központositó politika iránya volt, az uralkodók a bécsi titkos tanácsra ill. irányításuk alatt álló központi hatóságaikra támaszkodtak, s aszerint hivták Össze /rendszerint soha nem teljes létszámban/ magyar tanácsosaikat sűrűbben vagy ritkábban, ahogy a magyar rendiség hullámzó, hol erősödő, hol gyengülő ereje azt kikövetelte. De a tanács tagjai sem igen igyekeztek a magyar tanácsot körvonalazottabb, szilárdabb épitmónnyó tenni. Egyéb országos /Icatonal, igazságszolgáltatási/ tisztségek, távoli birtokaik gondja stb. távol tartották őket az uralkodó szókhelyétől, amellett e főurak és főpapok - /katonád , nagybirtokosok/ - az egy helyhez kötött, állandó hivatalnokoskodható! idegenkedtek, nem is látták reménytelinek, hogy a királyt uralkodása szinhelyén, német, cseh tanácsosait ellensúlyozva, eredményesen befolyásolhassák. Elsősorban aá országgyűlések alkalmából Ültek össze, hogy igy a rendek tömegeit tudva maguk mögött, az országgyűlés súlyával próbálják.befolyásolni az uralkodót. A magyar tanács tehát egyben, mint a& országgyűlés felsőháza lépett fel. Történtek ugyan kísérletek arra, hogy a tanács működését állandóbb keretek közé aprítsák /az uralkodó és a rendek közti kompromisszum jegyében/| azek azonban kevés eredményt hoztak. Az 1569-i törvény elrendelte, hogy két magyar tanácsos állandóan az udvarban tartózkodjék, majd 1578-ban a királyi leirat újra felajánlotta est a lehet6aóget. A terv szerint a tisztái magyar ügyekben az aralkodn ezekkel tanácskozna, de meghallgatná véleményüket bizonyos vegyes ügyekben is, ám ebből semmi nem valósult j&eg, A rendek .-, egész magyar tanács összehívását követelték, ami elől &$ uralkodó elzárkózott. Később, 1588-ban a rendek végül el fogad táJ hogy néhány tanácsos állandóan a király vagy az őt helyettesítő főherceg mellett tartózkodjék, de a teljes tanácsot is hi."f}ék össze a fontosabb ügyek megtárgyalására negyedévenként, utóbbi rendelkezésnek már mutatkozott némi eredménye, s a XYXXé század elejétől a jelek szerint viszonylag rendezettebbé vOt.a tanács működése, amennyiben az uralkodó a asüksé? sz&rint ritkábban vagy sűrűbben összehívta legalább a tanács egy rfelc^tjtV* az a legkülönfélébb ügyekben valóban véleményét is nyilvánítót ta, másrészt egy-két tanácsos általában az udvarba*:* a kancellária mellett tartózkodott állandó jelleggel. A magyar tanács hatásköre kezdetben nem volt körvonalazva. A rendszerint az országgyűlések Idején összeült tanácsosokat I. Ferdinánd még viszonylag sok kérdésben, még had- és pénz-