Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A törökkori királyi magyarország kormányzata(1526-1690)

uralkodó elé/, majd fokopatoee* kifejlődött - főként 1537-1 átszervezése után - központi irányító és ellenőrző szerepe, s formálisan is központi hatósággá vált, Magyarországon 1528* január 8-i /közvetlenül a cseh kamarai instrukció mintájára kiadott/ utasításával állította fel az uralkodó a magyar kamarát, Budán, Vezetőjét egyelőre a jogfolytonosság miatt kincstartónak nevezték, elnöklete alatt azonban a király által kinevezett kollegiális testület /négy tanácsos/ állott, amely rendszeres üléseken, testülatileg tanácskozott és döntött. Hatásköre a Habsburg hatalom alatt álló egész országra kiterjedt, annak minden vidéki pénzügyi szervére* Feladata hármas volt - akárcsak a korábbi kincstartóságé -: a központi igaz gatás, a jövedelmek központi kezelése és a helyi kincstári hiva talok ellenőrzése. Formailag az udvari kamarának nem volt alárendelve, kizárólag az uralkodónak, bár előirányzatát, költségvetését hivatalosan is a bécsi udvari kamara állapította meg. A rendek nem támasztottak ellenvetést a kamara felállítása ellenj az 1526:1-3. te. a pénzügyigazgatás megszervezését királyi fognak Ismerte el. A kamara alig szerveződött meg, máris beszüntette működését az 1529. őszi török hadjárat miatt, s csak 1531 nyarán szerveződött újra, most már Pozsonyban. Szervezete és ügyintézése las san és fokozatosan fejlődött ki és szilárdult meg, párhuzamosan az örökös tartományok kamarái és az udvari kamara fejlődésével, másrészt a hazai állapotok viszonylagos konszolidációjával. Az udvari kamara 1537-ben /a tiroli 1536, az alsó&uaztriai 1539-ben/, a magyar kamara 1548-ban - a cseh kamarával egy évben - kapott uj utasítást* A század derekáig a helyzet kialakulatlansága határozta meg a kamara működését. &nellett az ország közállapotai, a kettős királyság küzdelmei, a Habsburg-rész ós János király területének állandó hullámzása nehezítette a fejlődést. Az országgyűlések az adójövedelem kezelését hol a kamarának hagyták, hol saját kezelésükbe vették, hol közvetítő megoldást kerestek; a helyzet szinte évenként vál tózott. A rendek az 1542, 1545* majd 1547-i országgyűlésen egyszerre csak azzal állottak elő, hogy állítsák vissza a régi kincstartóságot. Az 1530-as évek végétől mintegy másfél évtizedre szilárd formákat kapott helytartótanács ez Időben kiterjesztette hatáskörét a pénzügyekre is. A kamarát nemcsak ellenőrizte, hanem irányítása alá vonta, sőt közvetlenül intézkedett pénzügyekben} rendelkezett a kamarai jövedelmekkel,utasította az egyes jövedelmi ágak hivatalait; főként a pénzkezelés és utalványozás jogát sajátította ki. Ez az iráiyitó szerep aztán az uralkodó 1548-i rendelete, másrészt a helytartótanács elhalása következtében megszűnt. Mindezen okok miatt m első két évtized bizonytalanságai után /bár ez idő alatt ie működött a szervezet, a lehetőségek határai közt/ nagyjából * század közepén szilárdultak meg és körvonalazódtak részleteiben a kamara szervezeti keretei, ügymenete, s 1548. december 12-i uj utasítása működését hosszú időre megszabta* Az országgyűlés rendjei - eltekintve a Bocskai-kori gyűlésektől - törvényes hatóságnak ismerték el, legfeljebb az adókezelésre gyakoroltak bizonyos időkben ellenőrzést - egyszer-egysser újból megpróbálták azt kizárólagos rendi igazgatás alá vonni -, egyébként törekvésük ezután kizárólag arra irányult, hogv a ma-