Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)
A törökkori királyi magyarország kormányzata(1526-1690)
sebb-aagyobb be£ íjé arai >re , vét bizonya a országokban i renal /"ersságosV jivedelaekat rendi sservek i&asgatááiu A &8»tQ súlyt a pémaüg?tg*&Í&táö taréa jáa&aaaa miB4Uaft«t - meg ai utóbb amlitett ese^e&bei is « a közp^mtositó uraik®iéí hasalom képazi. A pénzügyük különválasztása és állandó hivatali irányítása felé az első lépérak Magyarországon már 1526 előtt megtörténtek. A pénzügyeket már korábban ín irányitó kincstartó mellett Mátyás alatt központi hivatal szerveződött,'amely irányította az egész pénzügyigazgatást, kezelte a jövedelmeket és ellenőrizte a vidéki szerveket, A kincstartó nem vált még ugyan ki a királyi-tanácsból, a pénzügyeket a.tanácsban referálta, a rendeletedet a kincstartó relációja alapján általában a király a kancellárián keresztül adta ki, de bizonyos ügyekben a végrehajtást .Illetően mit' 'toáétáóáXL, saját irodáján kerasstül intézkedett* A kincstartói hivatal még a faalliarltáSQB épült fel, de bizonyos állandóság jelei már mutatkoztak, irányítása kiterjedt valamennyi rendes királyi jövedelemre, a<$t többnyire az adókra is, bár a Jagelló-korban etekintetben bizonyos rendi ellenőrzés érvébe-"' sült, s$t kísérlet történt a rendkívüli jövedelmek kttlön, rendi kezelésére is /az országgyűlés által választott rendi kincstártók-utján/e A kincstartóság hatáskörét a legvilágosabban az 1518-i bácsi országgyűlés határozta meg. Bendes királyi jövedelmek: Huszt vára, az erdélyi ötvened adó, a nemesércb*íváltók, kamarák és bányák, a sóbányák, a határvámok /hus&ad, harmincad jövedelme/, a szabad kir. városok és a iísászok adói. Rendkívüliek i az országgyűlés által megszavazott hadiadó, amit időnként rendi kincstartók kezeltek. A kinssstartóságban már megvoltak m alapjai egy állandó, központi, kerszerü hatóságnak /ahogy az államkormányzat tekintetében méginkább a kancelláriában/, de a mohácsi vész és I. Ferdinánd trónraemelése ebben a vonatkozásban is másfelé terelte a korábbi magyar fejlődést. 1526-ban I. Ferdinándnak rendelkezésre állt az osztrák tartományokban már elődje, Miksa által az 1490-es évektől fekozatosan kiépitett kamarai szervezet, ezt ültette át az i tan megszerzett Magyarországra /ugyanigy a sseh tartományakfca/ is. A kamara a kor viszonyaihoz mérten jól megépített, kerszerü szervezet volt, éppen ennélfogva játszóit öly fontos szerepet az ország életében. A XvT~X?JI. században a kamara volt m országban az egyetlen központi, állandó és testületi jellegű, amellett vidéki hivatali hálózattal rendelkező hatóság /mint láttuk, a többi magyar hivatal éppen nem rendelkezi?t - • Wr>-*.*1 a tulajdonságokkal/, ez a helyzet hozta magával, hegy a pesß«. Ügyigazgatáson kívül az ország általános közigazgatását :ls minthogy erre megfelelő hatóság nem volt - hatásköre a venta :i igy e két évszázad legfontosabb hazai hivatalává vált* I. Ferdinánd, a korábbi alapokra építve, ujj jáazepveste a pénzügyigazgatást. 1527. január 1-1 udvari rendtartásival lömét felállította az udvari kamarát Béosbam. Ha aa udvari kamara közjogilag nem is volt egyelőre a pénzügyigazgatás centrális hatósága, az egyes országos kamarák /alsóamsztríldí, tiroli, 152?-től a cseh/ felett mégis irányit^ s^s-rsp*^ vitt, amennyiben az egész birodalom pénatgyi kérdéseiben legfőbb tanácsadói, mintegy udvari tátkár&ági szerepet játsseft /m országos kamarák jelentéseit az udvari kamara terjesztette
