Magyarországi és erdélyi központi kormányszervek szervezetének és működéseinek története 1526-1867 (Levéltári szakmai továbbképzés Felsőfok 7. Budapest, 1959)

A törökkori királyi magyarország kormányzata(1526-1690)

A magyar kancellária illetékessége az első évtizedekben bizonytalan, majd a XVI. század közepe után a "vegyes

H és a "tisztán magyar" ügyeknek fogalmi elhatárolása után lényegében az utóbbiakra korlátozódott. Ez ellen ugyan az országgyűlések sorozatosan tiltakoztak, de lényegileg nem tudtak változtatni a helyzeten. A magyar kancellária továbbra is túlnyomóan az adományozási, kegyelmi és igazságszolgáltatási /de gratia et de iustitia/ ügyeket bonyolította le. Egyéb magyar vonatkozású ügyekben az uralkodó az udvari kancellária egyéb expeditióit /elsősorban a latin exoeditiot/ ill. az udvari kamara irodáját /pénzügyekben ós rokontermészetű dolgokban szinte mindig, de még kifejezetten közigazgatási, adományozási stb. ügyekben is gyakran/ használta fel. A XVII. században, a rendiség növekvő nyomása következtében aztán fokozatosan nott a magyar kancellária szerepe. A belkormányzat egyre több ágában, sőt még az országot érintő külügyekben is /pl. diplomáciai tárgyalások/ szerepet vitt. Az uralkodóhoz mint magyar királyhoz benyújtott ügye ket többjayire a kancellária kószitette elő, "proponálta", mégpedig főleg a titkárok, részben pedig a kancellária mellett lévő magyar tanácsosok. A magyar tanács ugyancsak főként a kancellárián keresztül érintkezett az uralkodóval: az Írásbeli felterjesztéseket kancelláriai véleménnyel /opinio/ látták el, s az ügyeket a titkos tanácsba ilyenkor meghivott kancellár vagy a titkár adta elő. Ilyenmódon a kancellária közvetlenül bizonyos befolyást nyert az államügyek intézésére. Egyébként a kancelláriai propositio figyelembevételével megszületett királyi döntéseket azután a titkár fogalmazta meg, az Írnokkal lemásoltatta 8 a király, a kancellár ós titkár /gyakran csak a király és a titkár/ irták alá. A gyakorlatban egyre növekvő szerepkör ós feladatok követkéz tében esedékes hivatali reform 1690-ben következett be, amikor a magyar kancelláriát testületi, udvari hatósággá szervezték át. 4/ Kamarai igazgatás Az európai fejlődósben általában a pénzügyigazgatás válik külön leghamarább a kormányzat egészéből, s nyer legszervezettebb állandó, központi hivatalszervezetet, hatáskörét az egész országra kiterjesztve. Ezt nemcsak a pénzügyeknek az államiétben játszott döntő szerepe magyarázza, hanem az is, hogy a feudális-rendi felfogás szerint is a pénzügyek nagy része az uralkodó magánügye, következésképpen az uralkodó joga azok igazgatásának megszervezése. E felfogás onnan származik, rogy az egész feudális korban az uralkodó magángazdasága szoros kapcsolatban marad az államgazdasággal. A rendiség kifejlődésóvel mindössze annyiban módosul a szemlélet, hogy megkülönböztetik egymástól az un. rendes és rendkivüli királyi jövedelmeket. Az előbbi csoportba tartoznak.az uralkodó magán-, és felségjogon élvezett jövedelmei /a nagyobbik csoport/, az utóbbit pedig a rendek által az ország nevében, országgyűléseken megajánlott adók képezik. A rendiségnek az első jövedelmi csoportra elvben nincs befolyása, mig az utóbbira általában ki-