Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

2. A LEVÉLTÁRÜGY 1945-TŐL 1995-IG Jogszabályok és átszervezések az 1960-as évek végéig A levéltárak a második világháború után néhány évig az előző korszakban alakult módon és keretek között működtek tovább. A nagy károkat szenvedett intézményeket szétszórt, megcsonkult vagy veszélyeztetett iratainak mentése és rendezése foglalta le. Az Országos Levéltár élete is a súlyosan sérült épület helyreállításával és szétzilált, megrongálódott anyagának rendbe szedésével telt el az első esztendőkben. 1947-ben megérett a helyzet a levéltárügy országos rendezésére. Megszületett az 1947. évi XXI. te, mely elsőként próbálta rendezni a hazai levéltárügy történetében a szakma összes kérdését. Mivel ez az első komplett levéltári törvényünk, és alapelveiben hasonlít a jelenleg hatályos levéltári törvényre, célszerű vele részletesebben foglalkozni. A tc. rendelkezései a következők voltak. Hatálya alá tartozik: - a Nemzetgyűlés, - a közhatóságok, - a közhivatalok, - a köztestületek, valamint - a közintézmények. Elrendelte, hogy a fenti szervek kötelesek irataikat úgy kezelni, hogy az mind a gyakorlati (ügyviteli), mind tudományos érdeknek megfeleljen. Ennek érdekében a Nemzetgyűlés iratainak őrzéséről, kezeléséről a Nemzetgyűlés elnöke, a közhivatalok, köztestületek, közintézmények iratainak megfelelő őrzéséről, kezeléséről az illetékes szakminiszternek, a vallásés közoktatásügyi miniszterrel egyetértésben a törvény hatálybalépését követő két éven belül részletes szabályzatot kellett kiadni. A törvény megkülönböztette a „közirat", és a „magánirat" fogalmát. Meghatározása szerint: közirat: valamennyi közhatósághoz közhivatalhoz érkezett, vagy ennek működése során keletkezett irat. E tc. köziratnak tekintette a káptalanok és konventek működésük során keletkezett iratait is. Magániratnak tekintette azon iratokat, amelyek az ügyintézés során nem közhatóságok vagy közhivatalok birtokába kerültek, illetőleg azoknál keletkeztek. A tc. kimondta, hogy a közirat nem idegeníthető el, nem lehet magánjogi forgalom tárgya. A tc. rendelkezett a köziratok kutatásának, másolásának szabályairól is. A kutathatóság időhatárát a közirat keletkezésétől eltelt 50 évben állapította meg a közirat fenntartójának en-