Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

Az államosítás után a vállalati iratokat szintén az állami levéltárak vették át, de a legnagyobbak esetében elhelyezésük, hovatartozásuk az utóbbi időkig gondot okozott. A magyarországi levéltári szervezetben az egyházi levéltárak őrizték meg leginkább stabilitásukat. A középkor óta gyarapodó iratanyagot a török korban viszonylag kevesebb kár érte, kevesebb volt a szervezeti változás, a kényszerű költöztetés. Bár a világi vezetés e levéltárakat sem ellenőrizte, egyházi részről megvolt a szükséges kontroll az iratanyag épségének megőrzése céljából. Erről a katolikus egyházban az 1918-ban megjelent Codex Juris Canonici egyes kánonjai is rendelkeztek. Katolikus levéltárak alakultak a püspökségeknél (érsekségeknél), káptalanoknál, szerzeteseknél és a plébániákon. A püspöki levéltárak két nagy egységből épültek fel: egyházkormányzati és világi levéltárból, melynek része a gazdasági levéltár is. Az egyházkormányzati levéltár ősi dokumentumai a protocollumok voltak, melybe a fontosabb iratokat bemásolták, majd az adminisztráció fejlődésével külön sorozatok alakultak ki: a) plébániák szervezésére vonatkozó iratok, b) egyházlátogatási jegyzőkönyvek, c) papok személyi iratai, d) pápai bullák, e) szentszéki iratok, f) számadások, g) anyakönyvi másodpéldányok. A világi levéltárban őrizték: a) a püspökség világi kapcsolataira vonatkozó (országgyűlés, megyei vezetőség) iratokat, b) a birtokkal kapcsolatos jogbiztosító iratokat, c) a jószágkormányzóság, d) számvevőség, e) úriszék, í) építési hivatal, g) erdőhivatal stb. iratait. A püspöki levéltárak első átfogó rendezésére általában a 19. század elején került sor, amikor végrehajtották a leírt tárgyi csoportosítást. Az iratokhoz lajstromok és mutatók készültek. A 19. század végétől már iktató- és mutatókönyvek is segítették az eligazodást.