Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére II. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

tékes adata a felügyeleti szerv irattárában teljes egészében megtalálható, annak iratai azokat visszatükrözik, akkor az alárendeltségi viszonyban levő szerv irattári anyagának egésze elvileg értékhatár alá sorolható. A levéltári értékhatár kérdésével, vagyis azzal a problémával, hogy miként lehet megállapítani az egy-egy szerv működése során létrejött irattári anyag forrásértékét, a magyar levéltári szakirodalom az 1950-es évek elején kezdett el foglalkozni. A Levéltárak Országos Központjának irányításával megkezdődött a szervek, illetve azok irattárainak egységes szempontok szerint történő rangsorolását elősegítő irányelvek kidolgozása. „A minimális levéltári értékhatár alá eső irattárak kérdéseinek szabályozásáról" szóló LOK utasítás 1957-ben készült el, és 1960-ban került kiadásra (az utasítás száma: 88 373/1960.), melynek figyelembevételével kellett az egyes levéltáraknak az illetékességi körükbe tartozó, történeti értékű iratokat létrehozó (tehát értékhatár fölé sorolható) szervek jegyzékét elkészíteniük. Az utasításban előírt rangsorolás az iratképző szervek kapcsolatának, alá- vagy fölérendeltségi viszonyának vizsgálatán alapult. Az első kategóriába azok a szervek kerülhettek, amelyek iratanyaga levéltári szempontból teljes egészében selejtezhetőnek bizonyult (pl. bölcsődék, óvodák, orvosi rendelők, házkezelőségek, kereskedelmi egységek, szolgáltató tevékenységet folytató szervek kirendeltségei). Az utasítás értelmében a levéltáraknak ezeket a szerveket, s a működésük során létrejövő iratanyagot semmilyen formában sem kellett nyilvántartaniuk. A második kategóriába tartozónak minősülhettek azok, amelyeknek alárendeltségi viszonya, a közvetlen irányításukat és felügyeletüket ellátó szervektől való függősége jelentősnek bizonyult ugyan, de nem volt teljes mértékű, így működésük során folyamatosan létrejött néhány olyan irattípus, iratfajta, amely levéltári megőrzést igényelt (pl. általános és középiskolák, kisipari és mezőgazdasági szövetkezetek). Ezeket a szerveket a levéltáraknak szervcsoportonként kellett nyilvántartaniuk. A harmadik kategóriába sorolt szervek iratait a levéltárak - megfelelő irattári selejtezés után - átvették. Ezekről a szervekről és irataikról - a levéltári szempontból legjellemzőbb adatok feltüntetésével - nyilvántartást kellett készíteni. Az értékhatár-vizsgálatot 1960-196l-ben valamennyi területi levéltár elvégezte, és öszszeállította azon szervek jegyzékét, amelyeknek nyilvántartását és irattáraik rendszeres ellenőrzését szükségesnek tartották. A nyilvántartott szervek körének bővítését, a szervjegyzékek kiegészítését azonban a levéltárak külön engedély nélkül, saját hatáskörükben intézhették. így