Dóka Klára: Levéltári ismeretek : Oktatási segédanyag a segédlevéltáros tanfolyamok hallgatói részére I. rész (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 9. 2002)

I. IRATTANI ISMERETEK

A családtagok hivatali, közéleti tevékenységével összefüggő iratok is a családi levéltárba kerültek. Ennek alapvető oka a familiárisi ügyintézésben keresendő: az országos tisztségviselők saját irataikkal együtt és általában azonos magánszemélyzettel kezelték a közügyek iratait és a tisztségváltással az iratok nem kerültek tovább. A 17. század második feléig Magyarországon nem volt családi levéltári rendszer, az iratok megőrzésének jogbiztosító szerepe dominált. Az iratkezelés annyit jelentett, hogy az összehajtott oklevélre ráírták a tárgymeghatározást, vagy pl. annak az uradalomnak a nevét, amelyre vonatkozott. A 17. században jelentősen megváltozott a helyzet: kialakultak a birtokközpontok, állandósult a főrangúak tartózkodási helye, ahol a magánbirtok központi igazgatása mellett megjelent az országos tisztségviselők hivatali ügyintézését végző iroda, a kancellária. Ügymenet a központi birtokigazgatásban A posta átvétele és felbontása után politikai tárgyú levélnél a címzett ráírta az érkezés idejét - sokszor óráját is -, a kézbesítés módját, a kézbesítő nevét, a tartalmi kivonatot, különböző mélységű lehetett. Családi levelezés és csekély jelentőségű irat esetén nem készítettek tartalmi kivonatot. Az elintézés általában rövid sajátkezű vagy ügyintézői feljegyzés alapján történt, esetenként szóbeli utasítás alapján folyt. A 16. században a legtöbb családnál csak szóbeli utasítás alapján készültek a fogalmazványok, majd az ellenőrzött fogalmazványt az írnok letisztázta, a főúr ellenőrizte, aláírta, és gyűrűspecsétjével hitelesítette. A közhivatali funkciót is ellátó személyek családi levéltárában a központi országos hivataloknál az irattárban külön sorozatban helyezték el a beadványokat és külön a kimenő iratok fogalmazványait. A jelentősebb birtokközpontokban a számvevői személyzet a 16. században már kiadási és bevételi könyveket vezetett. A számlabizonylatokat számmal, jellel látták el és ezt a könyvbe is bevezették. A Thurzó családnál a levéltár rendjét 1617-ben alakították ki, amikor Thurzó Imre nádor fia egyesítette a család Leitava várában őrzött birtokjogi privilégiumait és periratait tartalmazó levéltárát az apja magánjogi és hivatalos tevékenysége során keletkezett iratokkal. Az 1617-es „ellenőrző rendezéssel" párhuzamosan készült egy index. A Thurzó-féle levéltári rendezés pontosan megmutatja a korabeli fontossági sorrendet az iratanyag őrzésében (birtokjogi iratok, levelezés, birtokigazgatási iratok). Megjegyzendő, hogy e korai levéltári csoportosításnál a jelzetek nem mindig kerültek az iratra. A 17. század végi,