Körösmezei András: Szempontok a közlevéltárak gazdasági szervekkel kapcsolatos gyűjtőterületi munkájának végzéséhez : Módszertani segédanyag (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 8. Budapest, 2001)

III. LEVÉLTÁRI KAPCSOLATTARTÁS A KÜLÖNBÖZŐ TÍPUSÚ GAZDASÁGI SZERVEKKEL

ban az iratkezelési szabályzat elavult, mert a vállalat elmulasztotta a 80-as évek végi, 90-es évek eleji jogszabályoknak megfelelő átdolgozását. Szorgalmaznunk kell ezért, hogy a vállalat „frissítse fel" a korábbi szabályozást az állami időszakban keletkezett irataira. Ha ezt elérjük, és a vállalat iratkezelése megfelelő, csak akkor keressük meg, ha hosszabb idő óta - 2-3 évet már hosszúnak tekinthetünk - nem küldött selejtezési jegy­zőkönyvet. Egyes vállalatok privatizációja óta már 8-10 év is eltelt. A vállalatnak is és a levéltárnak is érdeke, hogy az irattárban ne maradjanak lejárt őrzési idejű iratok. Évtize­dek óta halmozódó selejt-iratokról már nagyon nehéz áttekinthető selejtezési jegyző­könyvet összeállítani, s még nehezebb azt elbírálni. Az Ltv. 34. § (3) bekezdése egyértelműen fogalmaz, mégis a legtöbb félreértésre - vagy tettetett félreértésre - ez ad lehetőséget. A privatizált vállalatok a közlevéltárral való kapcsolattartás kötelezettségét sokféleképpen értelmezik. Egyes cégek új iratkeze­lési szabályzatot készítenek, nem választják külön az állami időszakban és a privatizáci­ót követően keletkezett iratok kezelését, és valamennyi, a privatizáció után keletkezett iratanyagukat is közlevéltárban kívánják elhelyezni. Erre az Ltv. 32. § (1) bek. módot ad, a közlevéltárak azonban maguk dönthetik el, hogy vállalkoznak-e a magániratok átvételére. Más privatizált vállalatok pedig éppen ellenkezőleg - néha ellenségesen ­úgy értelmezik a törvényt, hogy a levéltárnak már nincs joga jogelődük irataival (sem) foglalkozni. A selejtezés kérdésében ezt a „felfogást" a törvény betűje alapján könnyen cáfolhatjuk. Miután az Ltv. nem tette kötelezővé a privatizált vállalatok állami időszakban keletkezett iratainak levéltárba adását, visszaélésre ad lehetőséget. Több privatizált vál­lalat él is azzal a lehetőséggel, hogy kinyilatkoztatja, miszerint állami időszakában ke­letkezett iratait is maga kívánja őrizni. Gyakori hivatkozás, hogy valamely kerek évfor­duló közeledtével maguk óhajtják megíratni történetüket, hogy képesek a kutatókat ki­szolgálni, hogy maradandó értékű irataikat döntően saját dolgozóik kutatják stb. Néme­lyik vállalat még helyiséget is berendez, ahol elhelyezi „érdekesnek" tartott iratait, az ajtóra kiírva: „Archívum", és a vállalati levéltár alapítását ezzel befejezettnek tekinti. Az igazsághoz tartozik, hogy ritka kivételként akadnak olyan privatizált vállalatok, amelyek az állami korszakból, sőt azt megelőzően keletkezett iratanyagaikat kifogásta­lan körülmények között féltve őrzik, azokat darabszinten jegyzékelik, és gondoskodnak restaurálásukról, fertőtlenítésükről. Arra azonban, amire az Ltv. 30. §-a lehetőséget ad,

Next

/
Oldalképek
Tartalom