Dóka Klára: Levéltárkezelői ismeretek : Oktatási segédanyag a tanfolyami hallgatók részére (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 7. Budapest, 2001)

6. Iratkezelés a polgári korban (1850-1945)

rendszertől eltérően, ennél a módszernél az egyes ügyek kaptak nyilvántartási számot (főlajstromszámot) minden egyébre (név, év, hivatalváltozás, stb.) tekintet nélkül. Példánkban egy válóperre vonatkozó ügyiratot kísérünk nyomon: Járásbíróság 1937. év: Lajstromszám: 40. Rezeda Kázmér válópere 40/1. Az ügyvéd beadványa a tényállásról 40/2. Az ügyvéd megbízólevele a felperes R.K. részéről 40/3. Az alperes, Tulipán Rebeka ügyvédi ellenkeresete 40/4. Tárgyalási idézés 1938: 40/13. Fellebbezés az ítélőtáblához 40/14. Tárgyalási időpont közlése az ügyvédek felé 1941: 40/76. Vagyonjogi tárgyalás jegyzőkönyve R.K. és T.R. válóperében 1943. 40/84. Kúriai határozat a vagyonmegosztásról. Mint látható a főlajstromszámos iktatási rendszerben nincs meghatározva az alszámok mennyisége. Már az elsőnek beérkezett irat is alszámot kap, és így ez is részét képezi rögtön az évből, főlajstromszámból, alszámból álló iktatási számnak. Példák a főlajstromszámok iktatásra: 76 76 /1. Feljelentés /46. Idézés 1931 1931 76 /145. Ítélet (kelt: 1932-ben) 1931 Fontos arra is felfigyelnünk, hogy ebben az esetben nem a levélváltások kapnak külön alszámot, mint a korábbi rendszerek esetében, hanem minden egyes irat. Ilyen iratkezelési formával 1914-től a bírósági gyakorlatban találkozunk, de alkalmazták a magánügyvédi iratkezelésnél és egyes hivataloknál (pl. királyi jószágigazgatóságok), sőt a bíróságoknál, az ügyvédi gyakorlatban ma is előfordul.